Csalóka a hosszúra nyúlt szezon: hiába a langymeleg, a nagyobb forgalom és az őszi legyekhez hasonlóan bágyadt motorosok együttes jelenléte sok veszélyes szituációt eredményez.

A négyévszakos, (kényszerűségből) hóban-latyakban is motorozó profik kivételével a bájkerek hazai aktív jelenléte egy jól behatárolható időszakra korlátozódik: késő tavasztól kora őszig. Most, hogy nem akar múlni a jó idő, okkal késik a téliesítés, sokan felkapnak a gépre azok közül is, akik kizárólag nyáron használják a kétkerekűt. Igen ám, csak akkor kevesebben autóznak, hisz' a szabadságolás elkergeti a napi munkábajárók egy részét a nagyvárosból, most viszont vinni kell a gyerekeket óvodába-iskolába, és persze dolgozni járunk.

Ezt a nem elhanyagolható tényezőt felejtik el az utószezoni motorosok. Meg azt, hogy hiába a finom napközbeni meleg, reggelente azért csak nehezebben melegszik fel az abroncs alattuk. Az autósok sem számítanak rájuk, mert a naptárra nézve sokkal kevesebben kéne lenniük a kétkerekűn száguldozóknak. Hadd illusztráljam három apró sztorival, amit egy rövid nap alatt láttam.

1. Szeptember 22. délután fél három körül, a Kerepesi út - Hungária körút kereszteződése. Utóbbin meglepő módon dugó a Thököly felé, így bent is ragad egy fehér Ford Mondeo. Én a belsőben állok, épp nincs útban, kikerülnöm sem kell, így nem is törődök vele. De közben, a piros alatt egy repedtfazék-hangú robogó előrefurakszik a külső és középső sáv határán, a Keleti felé haladva. Ahogy zöld, igazolni akarja a tolakodását, ráránt a gázra, kilő a kocsik közül. A mondeós marad az eredeti taktikánál, ahogy araszol előtte a sor az Árpád híd felé, ő is próbál kikecmeregni a kereszteződésből - ahová persze úgy haladt be, hogy esélye sem volt átérni a zöldön.

Állok a sávomban, és látom, hogy elkerülhetetlen az ütközés: a motoros csak a sebességre figyel, az autós pedig ki akar jutni a pácból. Mintha vak lenne mindkettő, de legalábbis szemellenzőt viselne. Épp oldalba kapja a Mondeo a robogót, utóbbi vezetője nagyot szaltózva elterül a földön. Úgy, hogy az autó legfeljebb öttel, a motor maximum 25-tel haladhatott a csattanás pillanatában. 

Ki a hibás? Jogilag vélhetően a személygépkocsi vezetője. Valójában mindketten: az autós egy barom, hogy egyfelől merőlegesen beáll a Kerepesire, másfelől nem néz ki jobbra, elindult-e a zöldnél a keresztforgalom. A robogós pedig az idén bennem megfogalmazódott motoros archetípus képviselője: ha már nyeregbe ül, be is bizonyítja, hogy ő a leggyorsabb. (Komolyan mondom, a kocamotorosok jelentős része megvadul, ha dugót vagy lassan haladó kocsisort lát: mindegy, mennyi a hely közöttük, ő vágtat, mert azért pattant fel a gépre, mert ő fürge akar lenni.) Esetünkben is: egyszerűen körül sem nézett, mi van előtte, hogy viselkednek a vaspáncélt viselő nagyobb járművek, csak ment előre.

2. Kollégám meséli ma reggelről. Halad egyenesen, szemben balra kanyarodó Avensis. Az autó megáll, majd 15 méterrel a szabályosan haladó robogó előtt elindul keresztbe. Satufék, korrigálás, szerencsésen elkerült ütközés. Majd egy kérdés - miért? - Nem láttam, elbambultam - jön a válasz. A tök üres úton, fényes nappal, tökéletes látási körülmények között. Tavalyelőtt ugyanőt egy másik toyotás belekergette egy telefonfülkébe, a szabálytalan előzésével - majd meg sem állva otthagyta. Ő sem látta, mert elbambult?

3. Ma délben, Klapka utca. A Váci sarkára felhúzott böszme irodaépület állandósította a szabálytalan parkolást. Most is áll egy furgon vészvillogóval, a főút felől érkező astrás kerülné. Szemben nem is jön semmi, nem úgy a mélygarázsból egy motoros. Aki jobbra kanyarodik, ezért balra néz. Az autós felismeri ezt, erősen fékez, és visszahúzódik a sávjába. A bájker pedig mázlista: ahogy a teljes menetirány szerint jobb sávot kihasználva, imbolyogva befejezi a manővert, talán észre sem veszi, hogy alig kerülte el a kaszás. És ő lett volna a hibás, mert magánterületről hajtott ki.

Nem örökítettem meg azon a rövid távon az összes potenciális utószezoni motoroshalál-szituációt, amit csak 24 óra leforgása alatt láttam, de a felsoroltak is elegek ahhoz, hogy borzongva gondoljak saját esetemre, ahol a loboncos asszonyszemély nem látta a piros robogón ülő fekete kabátos, bordó bukósisakost, és egyszerűen elcsapta a stop táblát figyelmen kívül hagyva. (És persze körömszakadtáig, a jogerős bírósági ítéletig tagadta, hogy ő lett volna a hibás.) Sem én, sem a fenti motorosok nem haltak meg, és nem is kéne több áldozat erre az évre. Óvatosan hát, a jó időről ne csak a motorozás jusson eszünkbe, hanem az évszakban szokatlan melegtől való általános bágyadtság is, mielőtt végzetes helyzetbe keverednénk.