Pofozkodott a villamosvezető, miután vészfékezéssel elkerülte a gyalogosgázolást. Tette egyidejűleg felháborító és tökéletesen érthető.
Aki a fővárosi közlekedés résztvevője, tudja jól, hogy az egymásra nem figyelés, a rendszeres veszélyeztetés mindennapjaink része. Kerékpárútra lendülettel rákanyarodó autós; járdán/zebrán szabálytalanul tekerő, gépkocsi elé hajtó kerékpáros; gyalogátkelőhelynél lassítás nélkül vágtázó autós; eszetlenül a gépkocsik közé lépő járókelő; buszsávra bevágó jobbra kanyarodó, aki miatt az autóbusz vezetője a féket padlóig nyomja; a közeledő jármű ellenére a villamossínekre tévedő keresztező forgalom.
Ez utóbbi kategóriába tartozik a ma közölt eset. Nem láttam élőben, de számos hasonlót észleltem korábban. Sőt, segítettem fel a vészfékezéstől elvágódott utastársat - épp a leszállásra készülődve közeledett az ajtóhoz, pont két kapaszkodó között volt, amikor a hirtelen lassulástól elveszítette az egyensúlyát. Érthetetlen az ostoba puhatestűek óvatlansága: a sok tíztonnás vaskerekű nagyon súlyos sérüléseket szokott okozni az elé kerülő gyalogosban. A mostani ezt megúszta, áldja érte a sorsot. Azt nem tudjuk, hogy a járművön volt-e olyan, aki elvágódott. Lehetett, és épp egy várandós.
Vajon ez eszébe jut-e az azóta megszólaló érintettnek? Aki úgymond reflexből nézett a másik irányba, mielőtt lelépett volna. Lelépett volna a piros jelzés ellenére? Majd előjön azzal, hogy más országokban az ezen erősen felindult villamosvezetőhöz hasonló alakokat börtönbe zárhatnak.
Az vajon eszébe jut-e, hogy ugyanazokban az országokban a jelzőlámpát figyelmen kívül hagyót is megbüntetik? Remélhetőleg most őt is, hiszen maga sem tagadja, hogy tilos jelzés hatálya alatt lelépett a védelmet jelentő járdaszigetről. Lelépett, és épp egy villamos elé - amivel már nemcsak magát veszélyeztette, hanem az azon utazókat is. És ahogy leírta, még a vele ordibáló vezetőnek dühös gesztusokkal válaszolt. Magyarul, még provokálta is azt, aki már azt hitte, épp most trancsírozott fel egy gyalogost.
Mindkét magatartás érthető. Az egyik a halál torkában érezte magát, persze hogy felindult. A másik sem szeret járókelőket gázolni, ezért értsük meg az érzéseit. Főleg, ha elnézéskérés helyett még a véletlen szerencsésnek áll feljebb.
És mindkét magatartás elítélendő - akár a törvény által is. Nincs kétségem, hogy lesz olyan ügyvédje a magát sértettnek tartónak, aki milliókat akar majd kicsikarni a villamosvezetőből és alkalmazójából. Reméljük, közben lesz olyan józan törvényalkalmazó, hogy a járművezető megengedhetetlen tettének illendő megítélése mellett a felelőtlen magatartásával másokat veszélyeztető, és ebből látszólag semmit fel nem fogó gyalogost is helyre teszi.
De annyi is elég lenne a közvélemény higgadtabb részének megnyugatására, ha mindkét hibázó bocsánatot kér a másiktól, és békében mennek a dolgukra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rocko- 2013.06.18. 20:01:41
örülök, hogy vannak még józan belátású emberek.
Depardieu72 2013.06.19. 09:28:43
a_fater 2013.06.24. 13:02:34