Fővárosunk belső tömegközlekedését olyan cégre bízták, amelynek vezetését és felügyeletét címeres gazemberek végzik. Ez önmagában (nálunk) nem baj, de hogy közben ugyanezek az összeomlás ellen évről évre több tízmilliárdot akarnak
összekéregetni a változatlanságra, az arcpirító.
Kezdjük nulláról
Ne legyünk elnézők: akár a BKV vezetéséről, akár a tulajdonosa, a főpolgármesteri hivatal illetékeseiről van szó, mindenkinek tudnia kellett a cég masszív, szervezett, a Cosa Nostra hatékonyságát lepipáló kifosztásáról. A módszerek válogatottak, de sokfélék: közös tulajdonságuk, hogy nagy tételeket fednek le, legyen az (köz)beszerzés, tanácsadás, zsíros és garantáltan lehívható végkielégítés.
Amiben nem működött a maffiaegység, az a hallgatás törvénye: ahogy borult a sokáig jól működő, kiegyensúlyozott, kölcsönös zsarolhatóságból épített politikai alkotás, az egyes érdekcsoportok a közös érdek, vagy az eltussolás helyett a másik besározásába fogtak. Van mivel: annyi a gyanús ügy, hogy minden napra jut egy szagos botrány.
A félreállítottak bosszúszomja kielégíthetetlen. Hiába taszították el a trónról a sokáig regnáló (al)vezíreket, a felejtésüket nincs miből megvenni (de nem is biztos, hogy pénzben mérhető – fájdalmasabb a politikai bukás). Ennek következménye a sok hirtelen felbukkant, egyenként is felháborító, együtt égbekiáltó gazság. Felesleges is egyet-egyet kiemelni, hiszen nem az adott eset, hanem a végösszeg (ami gyaníthatóan sosem lesz pontosan meghatározható) tenné mérhetővé a bűnszövetkezet cselekményét, indokolttá az igazságszolgáltatás szigorát.
Azért az egyiket csak iderángatom: azért az már annyira piti, hogy a jogi igazgató maga megy a félhomályos, bűzös mélygarázsba, nem többért, rongyos tízmillióért. Az ekkora „üzleteket” korábban fullajtárokra, olcsó alkalmi munkásokra bízták – de elfogytak a nagy szerződések, meg kell becsülni a sűrű fillért is…
Mindezek tulajdonképpen olyan általánosságok hazánkban, hogy a média információéhsége nélkül nagyobb botrány nem is kerekedett volna belőle. Volt is, van is, lesz is ennél nagyobb elsíbolás, ennél nagyobb kárértékű, bírósági eljárást maga után sosem vonó sikkasztás. Sőt, a korrupció és a lopás korántsem Magyarország vagy a régió sajátossága – például Olaszországban is mélyen, nagyon mélyen beágyazódott a százalékért dolgozó hivatalnokok intézménye.
A különbség az, hogy a lefölözés után működőképes marad-e az adott projekt. Nos, úgy tűnik, Itáliában igen (ott befejeződnek a beruházások), nálunk nem. A BKV (de ne maradjon említés nélkül a MÁV és az egészségügy sem) példája egyértelmű: hiába a vaskos (és automatikus) állami támogatás, hiába (voltak) bőkezűek a hitelnyújtók, türelmesek a pénzükre váró beszállítók, ezek évről évre pótköltségvetést nyújtanak be, újabb kiegészítést követelnek. És a BKV persze nem a tulajdonosához könyörög, hanem közvetlenül az államhoz. Hiszen a fenntartója, vagyis Budapest maga ugyanarra játszik: a kassza közös kiürítése után valami magasabb fórum oldja meg a kétségbeejtő helyzetet.
Itt fogy el a tolerancia: miután szétlopták, kifosztották, még azt merik kérni, hogy töltsék fel az üres pénztárt – hogy hadd folytatódjon minden a régiben. Hiszen sok idő van még a választásokig, és csak nem hagyják már az elvtársakat kampányköltségvetés nélkül. Épp ezért félő, meg is kapják (
meg is kapták). Pedig a hatalmas raktárakban tárolt ezernyi teli bili sorban borul, és a fröccsenő fluidum azokra is bőven jut, akiknek közvetlenül nincs felelősségük a BKV ügyeiben.
Ezért nem szabadna egyetlen fillért sem felszabadítani. Se kölcsönben, se támogatásként: ebből hatékonyságnövelésre, fejlesztésre, hosszú távon eredményt vagy költségmegtakarítást hozó intézkedésre egy peták nem jut. És itt az igazi felelősség: annyira egyféle cselekvés (ti. lopás) irányába indult el a teljes vezetés, hogy látható szakmai munka nincs. Ami jobbá tette és jobbá tehetné a főváros közösségi közlekedését, azt régóta önkéntesek, civilek találják ki: ők talpalnak, lelkesedésből ötletelnek, durva visszautasításra is ésszerű javaslatokkal felelnek.
A BKV-t egy dolog megléte esetén lenne érdemes megmenteni: ha lenne benne szakmai tartalék. A hozzáértés az erkölcsi tőke első alkotórésze; és ez nincs. Ezért pusztulnia kéne, és poraiból valami más éledjen újjá. Mindegy, hogy ugyanazon a néven, csak ne ugyanazokkal az arcokkal, ugyanazzal a struktúrával. Ha megtörtént, illetve ha ezt hiteles személyek felrajzolták, akkor megnyílhat a bőségszaru. De addig a meglévő támogatása újabb szavazatvesztés, semmi más. Gratulálunk hozzá.
Ajánlom még:
http://totalcar.hu/magazin/velemeny/bkvaremeles/
http://index.hu/velemeny/eheti/2009/12/14/tord_a_sztrajkot_ne_sirankozz/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rocko- 2009.12.15. 20:44:50
Vadászkés 2009.12.16. 17:18:39
------------------------------------------
Mit csodálkozol ezen, hogy az igazgató személyesen megy mutyizni? Majd hülye lesz "olcsó, alkalmi munkásokat, fullajtárokat" küldeni maga helyett, mert azok lenyúlnák a nagy lét (vagy legalábbis részt követelnének belőle), amit nagy "böcsülettel" összemutyizgatott magának.