Mobilitás

 Amikor mi nem is vagyunk svájciak: nem szeretjük a pontosságot, nem adunk a környezetünkre, nem kíméljük a természeti kincseinket, nem rajongunk a turistákért.

Hülyesvájci így torlaszol keskeny utcát

Igen, ezek az indokok, amiért dehogy kell nekünk az egyébként is a ronda hegyeik közé zárt, soknyelvűségükben nyilván identitástalan helvétek hülye, pontosságmániás kedvenc közlekedési eszköze. Tökéletesen megfelel nekünk az egykor dicső saját gyártásunk silány maradékából és mindenféle, korábban a magyar ipar nyomába sem érő országokból importált autóbuszpark.

Az autóbusz jó: egy településen annyi helyen áll meg, ahol csak igény mutatkozik rá. Egyszer nyilván a falu alvégén; aztán a régi (bezárt) kisiskolánál; az (egykori) vasútállomáson; a községházánál; (ha nem ott van) a kocsmánál; a vasboltnál; a közértnél; a szomszéd tanyacsoportba vezető út elágazásánál; végül a felvégen. Tehát mindenhol, ahol van le- és felszálló. Igény szerinti kiszolgálás a kényelmes közönségnek.

Hogy mindeközben kissé lassú? Nem baj, az idő a legolcsóbb. Majd beér, mit idegeskedjünk, úgyis állni fog a bevezetőn egy félórácskát: nyolcra járunk, ötkor kelünk, ötkor végzünk, Barátok köztre hazaérünk. A vonat sem gyorsabb, a százéves faaljzatban a régi csavar valahogy összeaszott, mert tartani már nem tud. Emiatt hússzal-harminccal imbolygott rajt' az újkorában is kínosan vacak mellékvonali motorkocsi. Ami büdös, télen hideg, nyáron meleg - pfuj, milyen rossz volt, amikor még ezzel kellett járni a melóba.

Ezzel járni förtelem volt

Csak azt nem tudjuk, azok az ostoba svájciak miért ragaszkodnak még mindig a vasútjukhoz? Aminek a megállója (a falubeli egyetlen, sőt, nem is cikázik balra-jobbra a vonal, ahogy a busz tudna, vagyis nem is jut mindenkinek) micsoda istentelen messze van a lakhelyünktől. És mit látunk az ott készült filmeken? Az idióták beülnek a kocsiba - hogy elmenjenek az állomásig! Ezek tényleg elmebetegek: ha már elővették a garázsból, miért indulnak a sínek felé, amikor kényelmes melegben és kellemes magányban egyenesen a munkahelyük felé vehetnék az irányt... Sőt, ennél messzebbre mennek: kibicikliznek az állomásra, és ott is hagyják a kétkerekűt - micsoda önteltség, micsoda máz!

Ezek smucigok, mert bár lenne miből, ezen is spórolnak. A képmutatók. Jönnének ide egyszer, meglátnák, hogy mire vezetne a nagyképűségük. A hülye fűgyűjtögetők, az ingyen havat drágán eladók. Majd rájönnének, ha ott másoktól harácsolt pénzből meg is építették azokat a böszme viaduktokat, alagutakat, itt semmi helye nem lenne a vasútépítő mániájuknak. Dehogy rontanák el a szép alföldi rónaság tájképét a felsővezeték tartóoszlopaival.

Ezt így kell: széles sugárutat ne csúfítson sín!

Nálunk végre rájöttek, hogy ideje bezárni minél többet a szánalmasan csattogó mellékvonalakból. Ne is hagyjuk, hogy megfertőzzön minket a szerencsétlen svájciak betegsége, legyen elég, hogy már osztrákok is ugyanazt művelik: a vonatot favorizálják, és az állomási parkolókban tárolják napközben a gépjárműjüket, nyáron - horribile dictu - a kerékpárt. Az sem lenne szerencsés, ha mindenféle gyanúsan csengő, idegen nevű cégek szállnák meg a magyar tömegközlekedést - hát még ezt is ki kéne árusítani? Legyen nekik elég, amit megszereztek!

Ez a múló divat minket szerencsére elkerült: óriásparkoló a vasátállomás mellett, valahol Észak-Itáliában

 Magukból kikeltek tucatjai töltik meg dühöngő hozzászólásaikkal a kommentfelületeket: januártól a műszakin alkalmatlan járművek nem csak megbuknak, de ki is vonják ezeket a forgalomból.

Egy tipikus, még nem is váladékot köpködő hozzászólás valahonnan, a tipikus, magyar mentalitással, miszerint "nekem szabad, nekem ennyire telik": "Na elmennek a picsába már. Nem azért járok 16 éves autóval, mert ez a heppim, hanem, mert csóró vagyok. Egy 16 éves autónál mindig lehet valamit találni, ami nem jó rajta. Nekem ne mondja senki, hogy az ilyen öreg kocsik csontra megkapják a zöldkártyát." 

Mielőtt belemennénk abba, hogy valóban tetemes költségbe veri magát a szegény szerencsétlen, ha egyetlen oldalsó helyzetjelző az utolsó pillanatban kiég, és emiatt a vizsgabiztos sajnálkozva, de határozottan egyik kezével elkezdi letépkedni a matricát a rendszámról, a másikkal már viszi is fel az elektronikus rendszerbe a kivonás tényét, szóval ez előtt nézzük már meg, mi a mai gyakorlat?

Nos, ennyi: lejárt vagy lejár holnap a műszaki? Megyünk vizsgázni. Nagy hangon emlegetik a jól értesültek, mennyibe kerül mondjuk Némethonban mindez, és egyébként is, arrafelé milyen liberális a rendszer; igen ám, de ott elviszik a márkaszervizbe a járgányt, amikor kötelező, és elviszik, ha bármi jel ezt mutatja.

Nálunk? Mintha elkárhozna a jótét lélek, ha elmúlt pár év a megvásárlástól (praktikusan ha lejárt a garancia), és még mindig rendszeresen szervizbe hordaná. (Persze, sokan így tesznek, de nem is ők ordítanak habzó szájjal felháborodásukban.) 

Tehát semmi nem történik, csak ami eddig indokolt lett volna: mielőtt megy a megmérettetésre a jármű, átnézi alaposan egy szerelő. (Eddig is megvolt rá a lehetőség, csak akarni kellett, mondjuk az Autóklubnál. Csak ők felszámolták a két nekirugaszkodást, tehát több volt, mint a hatósági tarifa.) Nem mintha eddig nem kellett volna, csak így nagyobb a rizikó. Igen, a mester pénzt fog kérni érte. De ha sajnáljuk rá, akkor majd elverjük az illetékekre (mert ugye a kivonás-visszahelyezés is pénzbe kerül), és attól még mindig forgalomképtelen a csotrogány.

Balkáni viszonyok mellé ilyen és ehhez hasonló drákói szigor való: vagy tán sajnálnom kellene a szétrohadt, nem fogó fékkel, elkopott gumival, életveszélyes futóművel járó autók tulajdonosait? Akik minden úton töltött méterükkel potenciális gyilkosok, puszta gondatlanságból, és azért, mert azt hiszik, ha meg tudják venni a benzint, már járniuk is muszáj?

Dehogy. Vagy rákölti a bármilyen járművére azt, amitől az normálisan működik, vagy járjon tömegközlekedéssel. A gépjárművezetés nem szociális vívmány.