HTML

Mobilitás

Sokáig skizofréniának gondoltam, hogy ugyanúgy érdekel a tömegeket mozgatni képes személyszállítás és a némelyek által önzésnek nevezett autózás-motorozás. Aztán nagy keservesen megtaláltam a közös hasznukat: mindkettő mozgékonnyá, azaz társadalmi vagy nemzetgazdasági szempontból hasznosabbá teszi az egyént. Ez tehát a két fő téma. No meg persze alkalomadtán eszembe jut más is; ha nem bírom benntartani, leírom azt is.

Friss topikok

2010.01.16. 14:00 Jermann Kálmán

Haiti, a közlekedési infrastruktúra nélküli ország

Haiti rettenetes tragédiájának kiváltó okait nem nehéz dekódolni. A szörnyű természeti csapást megelőzni ugyan lehetetlen, de a kármentés tempója elsősorban azon múlik, vannak-e köz- és vasutak, repterek, kikötők a belső és külső segítséghez. Haitin nincsenek.
 
 
 Összehasonlításképpen: Haiti és hazánk lakossága nagyjából ugyanannyi: 10 millió. A karibi ország alapterülete viszont alig 30%-a Magyarországénak. Nálunk nagyjából 100 ezer km közút épült, Haitin huszonötöde: 4 000 km – ebből töredék a burkolattal ellátott. Itthon több a vasútvonal, mint ott a sima út – náluk a vonatot legfeljebb hírből ismerik.
 
Haitin nagyjából 20 esztendő alatt másfélszeresére nőtt a lakosságszám. Ezt semmilyen fejlettségi szinten nem lehet infrastruktúrával (villany, víz, csatorna, üzletek, iskolák, közlekedés) követni – itt nem is próbálták. Az országban az elmúlt évtizedekben diktátorok váltották egymást; a bizonytalan politikai helyzet miatt komoly beruházásokba nem is kezdtek bele (persze nem is lett volna miből, és nehéz úgy külföldi tervezőket, munkavezetőket toborozni, ha fizetés nem adunk, használható munkaerőt nem biztosítunk). Haiti központi büdzséjét bő harmadában külföldi segélyekből töltik fel. A fő adományozó az USA és Kanada – ők a hagyományos emberbarátságukon felül közvetlen érdekeiket is védik azzal, hogy pénzzel váltják meg a bevándorlók végtelen tömegét. Nem nehéz elfogadni, hogy egy szerény uzsonnás csomag költsége kisebb, mint évi 365 napon keresztül gondoskodni a karibi langyos semmittevést az USA—beli csellengésre váltó haitiak százezreiről.
 
A bizonytalan politikai, ennek okán közbiztonsági helyzetben Haiti nem szerepel a kedvelt turistaparadicsomok között. Még úgy sem, hogy minimális költség – maximális haszon elve alapján pár pálmalevélből összerótt kunyhóba szállásolnák el az érkezőket, frissen fogott halat sütnének ebédre, és a különösebb beavatkozás nélkül is boldogan termő banán lenne a desszert. Mert ugye nem a Las Vegas-i szolgáltatási kínálatot várnánk egyből tőlük. Pedig az ország fekvése és éghajlata optimális lenne a külföldiekre építő turizmusnak. De ha nincsenek vendégek, akkor minek repülőtér, komfortos kikötő, út két látnivaló között?
 
Haiti tragédiája az államberendezkedésük következménye. A 90-95 százalékos fekete-afrikai (őseiket rabszolgaként hurcolták ide) és a maradék félvér népesség önállóan sem nem kíván demokráciát, sem nem akar olyan szorgalmasan dolgozni, hogy jobban menjen a sora, mint szüleinek. Nem boldogtalan így sem, hiszen a mi világi hívságainkat nem is ismeri, és ha mással nem tudja lekötni magát, hát szaporodik serényen. Ez csúnyán hangzik, biztos lesz, aki rasszistának bélyegez – de attól még sajnos igaz: 30 éve még fele ennyien voltak, és mostanság sem látni a létszámgyarapodás lassulását. A lakosság fele 20 éven aluli – képzést nem kapnak, tehát alternatívát sem a mai életvitelhez képest. Az ország vezetésének sem fűződik érdeke az oktatáshoz: még valami öntudat ébred a népben. A köztársaság államforma is megcsúfolása a kifejezésnek: az egy négyzetméterre jutó puccsok számában előkelő helyen áll Haiti.
 
Természetesen semmi következménye nem lesz a század egyik legnagyobb tömegkatasztrófájának. Sem Haitin, sem más hasonlóan elmaradott, nyomorban tengődő, demográfiai katasztrófa előtt álló amerikai, afrikai, ázsiai államokban. Ahhoz valamilyen jelentős ásványkinccsel, egy korábbi szerencsés kezű vezetéssel, netán bőkezű (ex-) gyarmattartóval kellene rendelkezni. Haiti ezekről lemaradt. Mi innen szörnyülködhetünk, és elgondolkodhatunk azon, vajon mit kell tennünk a versenyképességünk növelése érdekében. Ugyanazt, amit az eggyel kisebb katasztrófához kellett volna Haitinek: jobb közlekedési infrastruktúrát kialakítani.

Szólj hozzá!

Címkék: közösségi közlekedés


A bejegyzés trackback címe:

https://jermann.blog.hu/api/trackback/id/tr421676666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása