HTML

Mobilitás

Sokáig skizofréniának gondoltam, hogy ugyanúgy érdekel a tömegeket mozgatni képes személyszállítás és a némelyek által önzésnek nevezett autózás-motorozás. Aztán nagy keservesen megtaláltam a közös hasznukat: mindkettő mozgékonnyá, azaz társadalmi vagy nemzetgazdasági szempontból hasznosabbá teszi az egyént. Ez tehát a két fő téma. No meg persze alkalomadtán eszembe jut más is; ha nem bírom benntartani, leírom azt is.

Friss topikok

2012.12.07. 19:54 Jermann Kálmán

Balkán, végállomás, leszállás

bud.jpg

Nem vagyok nagy utazó. Évente néhányszor vetődöm külföldre, és ezen alkalmakkor sem ragaszkodom feltétlen a repüléshez. Pedig nincs fóbiám. Legalábbis a repülőgéppel szemben. Csak nem szeretem a körítést, a szükséges szigornak álcázott közönséges bunkóságot, a (nem kevés) pénzemért kiosztott packázást. Igen, a repülőtéri szekálásról beszélek. Amiről tudom, hogy az én érdekemet szolgálja, csak épp lehetne udvariasan is.


Már a Liszt Ferenc reptérre való kijutás is igazán harmadik világbeli. A közösségi közlekedés a szánalmas buszjáratra korlátozódik. Annyi idő alatt jut ki a kellemetlen peremvárosból a kifejezetten közeli, Budapest közigazgatási területén fekvő Ferihegyre, mint boldogabb országokban a gyorsvasút a belvárosból a helyi repülőtérre.

Taxival még csak istenes a kijutás. Bezzeg nem ilyen remek, ha érkezünk: a leghaladóbb maffiahagyományokat sejtetve egyetlen, persze a kizárólagos szerződés okán nem különösebben olcsó társaság járműveibe ülhetünk - vagy ha ismerjük a helyi viszonyokat, és kétharmad annyit akarunk fizetni, rendelhetünk másik taxiscéh valahol a pusztában várakozó autójai közül. (Máshol: szóba sem jöhet a korrupciót okkal felvető különbségtétel, sorjáznak az utasért a különféle vállalkozások autói, és egységes tarifán oda visznek, ahová akarjuk.)

Nekik és az úrvezetőknek is jár a szívatás: ha oda akar hajtani a be- vagy kijárathoz, akkor jegyautomatából cetlit kell húznia, ami 5 percig ingyenes, onnantól az első félóráig kemény kétezer forintos kalandot jelent. Ha azt hinnénk, csak a legkényelmesebbeknek jár a lehúzás, tévedünk. Itt a tarifarendszer, amire még büszke is a Budapest Airport:http://www.bud.hu/utazas/kozlekedes_es_parkolas/parkolas/parkolas-terminal-2.-10985.html

A kisbuszos szolgáltatás meg épp olyan, mint az állami mentőszolgálat: gyűjtőjárat, ahol az utolsó utas kap egy nem vezetett városnézést is.

Tegyük fel, kiértünk. Itt jön a java, mivel a budapesti nemzetközi repülőtér személyzete az eddig általam meglátogatott összes légikikötő alkalmazottjai közül a legkevésbé udvarias. Ha sok az utas, azért: félórát, órát szobroztatnak a felszállás előtti ellenőrzésnél. Ha kevesen, akkor sem különbek: kanyarogjon a hülye utas a feleslegesen kifeszített kordonok között, legalább megtudja, csúcsidőben hány métert araszolnak 1 óra alatt a szerencsétlenebb sorstársai.

Budapestre érkezve sem jobb a helyzet: labirintusszerű, keskeny átjárókkal szűkített útvonalon vezetnek a szállítószalaghoz, ahol majd egyszer jön a batyu. Ha felszerelkeztünk vele, szúrós tekintetű, kifejezetten mizantrópra trenírozott vámosok között kell átsurranni, nehogy kipakoltassák a holmit, és számon kérjék, honnan van, miből telt az értékes fogkrémre vagy a szuvenírnek vásárolt édességre.

Ez hát Budapest kapuja az igazi nagyvilágra. Már ha működik, mert ugye ma nem. Hiába a külföldi tulajdonos, ha hamar ráérzett a magyar módira, és igazi hazai szolgáltatóvá vált. Olyanná, akinek természetes, hogy utasok százai, ezrei maradnak le az üzleti útról és a nyaralásról, csak mert silány anyagokból és/vagy hanyagul építkeztek és/vagy nincs megfelelő karbantartás. De ez csak a ráadás, hisz' az alapszint is borzalmas.

(A kép a bud.hu oldalról származik.)

Szólj hozzá!

Címkék: repülés közösségi közlekedés egyéni közlekedés


2012.03.30. 19:25 Jermann Kálmán

Paul Schmiussambani

Azt mondják, sportolóként nem adja fel a küzdelmet.

Erről a küzdelemről ez jut az eszembe:

Heroikus, de hiábavaló.

Szólj hozzá!

Címkék: schmitt


2012.03.27. 16:34 Jermann Kálmán

doktor Schnitt

Különös okfejtés: nem a gátlástalanul másoló a hibás, hanem aki nem vette észre, és nem korholta érte.

Ebből következőleg a jövőben javaslom felelősségre vonni

  • - a hamis pénzzel fizető helyett azt, aki elfogadta
  • - a doppingolással később lebukó sportoló helyett az ellenőrt, mert ott és akkor nem vette észre
  • - a hamisítványt áruló helyett a könnyelmű vevőt
  • - a sumák, be nem épített alkatrészt kiszámlázó autószerelő helyett a felületes kuncsaftot, mert nem nézte meg, tényleg cserélték-e a dűznit és a héblit
  • - a szalmonellás fagylaltot kínáló cukrász helyett a felelőtlen édesszájút
  • - az elvetemült orvvadász helyett a fölöslegesen arra kalandozó fontoskodót (ha véletlenül életben marad)
  • - a szemetelő helyett azt, aki észrevette
  • - a kutyaszart a járdán hagyó helyett azt, aki belelép.

Ugye, logikus?

1 komment

Címkék: schmitt


2011.11.04. 14:58 Jermann Kálmán

Ha a szmogriadó fájna...

Volt egyszer, hol nem volt egy tohonya, előbb forradalmi lelkesedésből, később érdekből összeállt, még később szinte összemeszesedett városvezetés, amelyik Budapest érdekeit elefántcsonttoronyból szemlélte, de legalábbis iszonyú nehezen tett a kedvünkre. Ennek ellenére sosem váltották volna le őket, ha nem engednek be maguk közé olyan arcátlan, hétpróbás gazembereket, akiket még a barátok sem tudtak takargatni.

Jött a helyére egy olyan új főnök, aki maga gyakorlatilag semmit nem tett a pozícióért, elég volt kivárni, hogy a másik társaság helyettes vezetését bilincsbe verve elhurcolják a rendőrök. (Hogy eközben az ifjonti évek elillantak, az mások hibája: miért nem buktak le hamarabb?)

Ez a városvezető - okkal, ha a régi tehetetlenségére emlékezünk - számos hatáskört magához ragadott. Intézkedései gyorsak - ez nagy siker. Addig, amíg nem látszanak kapkodásnak. A mai sztori bizonyítja, hogy amit korábban teljesen más, ide nem kívánkozó témában a fejére olvastak (az öntörvényűség) alaptulajdonsága. 

Tudom, a szmog komoly dolog. Ha vannak határértékek, hozzájuk rendeletek, tiltások, a saját egészségünk érdekében be kell tartani és tartatni. De a kapkodás, a lehetségesnél egy nappal korábban kihirdetés magát a nemes célt szolgáló intézményt járatja le, teszi röhej és szidalom tárgyává.

Azok, akiknek el kellett volna indulniuk (munkába, hivatalba, orvoshoz, iskolába), de féltek az engedelmes rendőrség szigorától, ma jogosan szórják az átkokat a heveskedő elöljáróra. Eggyel több ok, hogy a jövőbeli felvetéseit ellenérzéssel fogadják, a legjobb szándékát félremagyarázzák.

Eltelt egy év, a csodavárást a tehetetlenség konstatálása váltotta fel. Ezt hirtelenkedéssel csak rontani lehet. De minek? Nincs elég bajunk nélküle?

2 komment


2011.09.23. 15:24 Jermann Kálmán

Utószezoni motoroshalál

 Csalóka a hosszúra nyúlt szezon: hiába a langymeleg, a nagyobb forgalom és az őszi legyekhez hasonlóan bágyadt motorosok együttes jelenléte sok veszélyes szituációt eredményez.

 

A négyévszakos, (kényszerűségből) hóban-latyakban is motorozó profik kivételével a bájkerek hazai aktív jelenléte egy jól behatárolható időszakra korlátozódik: késő tavasztól kora őszig. Most, hogy nem akar múlni a jó idő, okkal késik a téliesítés, sokan felkapnak a gépre azok közül is, akik kizárólag nyáron használják a kétkerekűt. Igen ám, csak akkor kevesebben autóznak, hisz' a szabadságolás elkergeti a napi munkábajárók egy részét a nagyvárosból, most viszont vinni kell a gyerekeket óvodába-iskolába, és persze dolgozni járunk.

 

Ezt a nem elhanyagolható tényezőt felejtik el az utószezoni motorosok. Meg azt, hogy hiába a finom napközbeni meleg, reggelente azért csak nehezebben melegszik fel az abroncs alattuk. Az autósok sem számítanak rájuk, mert a naptárra nézve sokkal kevesebben kéne lenniük a kétkerekűn száguldozóknak. Hadd illusztráljam három apró sztorival, amit egy rövid nap alatt láttam.

 

1. Szeptember 22. délután fél három körül, a Kerepesi út - Hungária körút kereszteződése. Utóbbin meglepő módon dugó a Thököly felé, így bent is ragad egy fehér Ford Mondeo. Én a belsőben állok, épp nincs útban, kikerülnöm sem kell, így nem is törődök vele. De közben, a piros alatt egy repedtfazék-hangú robogó előrefurakszik a külső és középső sáv határán, a Keleti felé haladva. Ahogy zöld, igazolni akarja a tolakodását, ráránt a gázra, kilő a kocsik közül. A mondeós marad az eredeti taktikánál, ahogy araszol előtte a sor az Árpád híd felé, ő is próbál kikecmeregni a kereszteződésből - ahová persze úgy haladt be, hogy esélye sem volt átérni a zöldön.

Állok a sávomban, és látom, hogy elkerülhetetlen az ütközés: a motoros csak a sebességre figyel, az autós pedig ki akar jutni a pácból. Mintha vak lenne mindkettő, de legalábbis szemellenzőt viselne. Épp oldalba kapja a Mondeo a robogót, utóbbi vezetője nagyot szaltózva elterül a földön. Úgy, hogy az autó legfeljebb öttel, a motor maximum 25-tel haladhatott a csattanás pillanatában. 

Ki a hibás? Jogilag vélhetően a személygépkocsi vezetője. Valójában mindketten: az autós egy barom, hogy egyfelől merőlegesen beáll a Kerepesire, másfelől nem néz ki jobbra, elindult-e a zöldnél a keresztforgalom. A robogós pedig az idén bennem megfogalmazódott motoros archetípus képviselője: ha már nyeregbe ül, be is bizonyítja, hogy ő a leggyorsabb. (Komolyan mondom, a kocamotorosok jelentős része megvadul, ha dugót vagy lassan haladó kocsisort lát: mindegy, mennyi a hely közöttük, ő vágtat, mert azért pattant fel a gépre, mert ő fürge akar lenni.) Esetünkben is: egyszerűen körül sem nézett, mi van előtte, hogy viselkednek a vaspáncélt viselő nagyobb járművek, csak ment előre.

 

2. Kollégám meséli ma reggelről. Halad egyenesen, szemben balra kanyarodó Avensis. Az autó megáll, majd 15 méterrel a szabályosan haladó robogó előtt elindul keresztbe. Satufék, korrigálás, szerencsésen elkerült ütközés. Majd egy kérdés - miért? - Nem láttam, elbambultam - jön a válasz. A tök üres úton, fényes nappal, tökéletes látási körülmények között. Tavalyelőtt ugyanőt egy másik toyotás belekergette egy telefonfülkébe, a szabálytalan előzésével - majd meg sem állva otthagyta. Ő sem látta, mert elbambult?

 

3. Ma délben, Klapka utca. A Váci sarkára felhúzott böszme irodaépület állandósította a szabálytalan parkolást. Most is áll egy furgon vészvillogóval, a főút felől érkező astrás kerülné. Szemben nem is jön semmi, nem úgy a mélygarázsból egy motoros. Aki jobbra kanyarodik, ezért balra néz. Az autós felismeri ezt, erősen fékez, és visszahúzódik a sávjába. A bájker pedig mázlista: ahogy a teljes menetirány szerint jobb sávot kihasználva, imbolyogva befejezi a manővert, talán észre sem veszi, hogy alig kerülte el a kaszás. És ő lett volna a hibás, mert magánterületről hajtott ki.

 

Nem örökítettem meg azon a rövid távon az összes potenciális utószezoni motoroshalál-szituációt, amit csak 24 óra leforgása alatt láttam, de a felsoroltak is elegek ahhoz, hogy borzongva gondoljak saját esetemre, ahol a loboncos asszonyszemély nem látta a piros robogón ülő fekete kabátos, bordó bukósisakost, és egyszerűen elcsapta a stop táblát figyelmen kívül hagyva. (És persze körömszakadtáig, a jogerős bírósági ítéletig tagadta, hogy ő lett volna a hibás.) Sem én, sem a fenti motorosok nem haltak meg, és nem is kéne több áldozat erre az évre. Óvatosan hát, a jó időről ne csak a motorozás jusson eszünkbe, hanem az évszakban szokatlan melegtől való általános bágyadtság is, mielőtt végzetes helyzetbe keverednénk.

5 komment

Címkék: verseny egyéni közlekedés két keréken