Nem kell túlmagyarázni, csak kiderült: a koldusnál is létezik esendőbb, így bele is rúgott a tegnap még oly szánandó kéregetőnk egy jó nagyot a gyengébbe. Értsd: a BKV/Városháza az utasba.

 

Demagóg és cinikus megállapítás, de az átlagos felhasználó igen régóta igazán egyetlen változást lát a fővárosi tömegközlekedési vállalatnál: évről évre (sőt, félévről félévre) drágulnak a jegyek. Hogyne, néha megjelenik pár új busz, bizonyos politikusok még mindig a Combinók érkezését ünneplik – de érdemi változás, az semmi. Csak a tarifában.

 

De ne kössük össze a fejlesztést a viteldíjjal. Ez utóbbi máshol is drágult és drágul, Németországban (Berlin, München), az egyébként is ijesztően drága Londonban – nem feltétlenül az okból, mert ismét bővült a hálózat, okosabb összeköttetések valósultak meg (pedig arrafelé dehogynem). Tehát nézzük önmagában, vajon mit is szeretnének a fizető utasok? Vagy megfordítom: mi a kedvenc kifogása az egyszerű nem használóknak és a galád bliccelőknek?

 

Például a drágasága. Relatíve, mert számos európai nagyvárosban a havi minimálbérből vagy átlagkeresetből kisebb részt kell kihasítani a jegyre/bérletre. Objektíve, mert számos európai nagyvárosban nominálisan is olcsóbb a tömegközlekedés, mint itthon. Ezek tények, nincs ellenük elfogadható kifogás: ha felvállalta a felelősségét a Városháza, akkor tessék szembenézni a következményekkel. Például azzal, hogy szemére vetik a pofátlan áremeléseket. Természetesen beszélhetünk arról, hogy mondjuk Rómában azért olcsóbb a belterületi tömegközlekedés, mert a költségből nagyobb részt vállal az önkormányzat. Nemcsak mert okosabb, mint a budapesti, hanem mert meg is teheti. Igen ám, de nem is kellene hallanunk az új és új BKV-botrányokról, hogy felhozzuk: rendben, nincs pénz, tehát legyen 320,- Ft egy vonaljegy:

- de ne egy viszonylat egyszeri használatára jogosítson, hanem működjön átszállóként, lehessen mondjuk 60 percig utazni vele. Nem öncélúan kirándulgatni, de a mai, meglehetősen széttagolt, rengeteg felesleges átszállásra kényszerítő hálózatot - kényszerből - így használjuk. Már hallom is a kifogást: „nem lehet megcsinálni, vannak olyan jegyérvényesítő készülékek, amelyek nem képesek rögzíteni a dátumot”. Hát igen, itt tartunk 2009 végén: kézi erővel működtetett lyukasztókat találhatunk a BKV járművein. Igaz, nemcsak ezt a készüléket, hanem magát a járművet is rég selejtezni kellett volna, de legyünk már belátók: annyiba azért nem kerülne pár száz a rendszeresített bélyegzős masinából;

- mindenkinek azonos áron, kortól, nemtől, származástól függetlenül. Kivéve a karon ülőt, ő a jövőnk záloga, nyugdíjunk megtermelője – neki hitelezhetünk. A luxemburgi nyugdíjasnak mire föl adjuk ingyen? (Sőt, miért olcsóbb januártól a nyugdíjas bérlet a diákokéhoz képest? Csak nem azért, mert a gyerkőc még nem szavaz, Jolánka néni és Anti bácsi meg igen?)

- amit be kell mutatni a buszon a járművezetőnek, az érvényesítésével egy időben. Tehát ahol a forgalom megengedi, első ajtós átszállás tessék bevezetni, és nem felengedni a bűzös hajléktalant, a havi szociális támogatáshoz az ingyenes tömegközlekedést is hozzáértő romát, az elvből nem fizető bárkit. Ez ráadásul semmibe sem kerül, csak a hajlandóság hiánya tart vissza. Vagy máshol pompásan működik a metrók bejáratánál jegykezelő kapu, egyetlen tétova sem megy keresztül rajta. Nálunk nem kell. Ide nem, üres futballstadionokba igen.

 

Ha azt hisszük, ez utóbbiak antihumánus intézkedések, tévedünk. Az ingyenes (vagy melegedésre használt) tömegközlekedés nálunk irrealitás, és nem is indokolja semmi. Vagy ha igen, legyen címzett támogatás. Ellenben bevezetésükkel, vagyis a lógósok kiszűrésével olyan új utasokat nyerünk, akik fizetőképesek. Ők ma megengedhetik maguknak az egyéni közlekedést, kifogásaik között első helyen nem a költség, hanem a mocskosság szerepel. Ha képesek vagyunk kiszolgálni ezt a kört (és nem különjáratokkal), csak nyerhetünk.

 

Ugyanígy, az aktuális tarifán átszállóvá tett jegy sem bevételcsökkenést, ellenkezőleg, rengeteg új utast hozna. Nem úgy, hogy a mai többszöröse szállna fel, hanem a mainak többszöröse fizetne. Vidoran, örömmel, mert ne higgye senki, lélekemelő bliccelni. Ha egy Pesterzsébet-Óbuda út végre nem 4-5 vonaljegy oda, ugyanennyi vissza, sokan meggondolnák, hogy nem egy sokszor átizzadt, rongyosra szorongatott sárga cetlivel cidriznék végig az órát, hanem érvényesítenék, és hátradőlve, gondtalanul élveznék az utazást.

 

Nem, ne hivatkozzunk arra, hogy neki ott a bérlet, igazán méltányos (?) tarifával. Ugyanis sok az alkalmi használó. Akik nem mindennap, csak mondjuk egy héten kétszer kerekednek fel. A folyamatos és egyre drasztikusabb sanyargatásuk (lásd: ismét átlagon felül, 6,7%-kal emelik a jegy árát) csak arra alkalmas, hogy egyre messzebb kerüljenek a közösségi közlekedéstől, a fizető utas státuszától.

 

Mielőtt megfogalmazná véleményét, még egy tényszám: 2010. január elsejétől egy normál négytagú család havi budapesti bérlete 27 300,- Ft lesz. Vagyis a meglévő jármű benzinköltségével 1000-1500 kilométernyi személygépkocsi-használat.

 

A témában ajánlom még: