HTML

Mobilitás

Sokáig skizofréniának gondoltam, hogy ugyanúgy érdekel a tömegeket mozgatni képes személyszállítás és a némelyek által önzésnek nevezett autózás-motorozás. Aztán nagy keservesen megtaláltam a közös hasznukat: mindkettő mozgékonnyá, azaz társadalmi vagy nemzetgazdasági szempontból hasznosabbá teszi az egyént. Ez tehát a két fő téma. No meg persze alkalomadtán eszembe jut más is; ha nem bírom benntartani, leírom azt is.

Friss topikok

2010.01.25. 17:30 Jermann Kálmán

Kátyúk és kráterek

Hazánk közútjai január közepére kezdenek hasonlatossá válni egy geológiailag különösen aktív, mellette a légkör híján meteor-becsapódások ellen védtelen kőzetbolygó felszínéhez. De mi ennek az oka? Olyan speciális klímával vagyunk megverve, hogy ez ellen az űrtechnika alkalmazása sem lenne elegendő?
 
Különösen alattomosak az esővízzel vagy hóval borított kátyúk. Itt is jól látszik, nem mindenki kerülte ki őket, pedig higgyék el, érdemes lenne
 
Aligha. Bár szívesen kérkedünk pozitív és negatív adottságainkkal érdemeinken felül, a Kárpát-medence éghajlata semmilyen speciális elhajlást nem mutat: van négy normális évszakunk, nyáron meleggel, télen hideggel és némi odaillő csapadékkal, a köztes időszakokban meg átmeneti, de szinte mindig fagypont feletti hőmérséklettel. Más-más időszakban, de minden mérsékelt égövi országban lejátszódik ugyanaz a folyamat, mint ezekben a napokban nálunk: nappal olvad, éjjel fagy.
 
Igen, ez a kedvenc kifogása azoknak, akik amellett érvelnek, hogy Magyarországot évről évre mindenki másnál súlyosabban sújtja a fenti, az útszerkezetre valóban káros jelenség. Ha megkérdezzük, januárra miért jelent minden normál közúti kilométer rettenetes veszélyt járművünk futómű-elemeire, azt fogják válaszolni, ilyenkor mondjuk Svájcban, de a skandináv országokban különösképpen tartós a zimankó, így napközben nem tud a galád felolvadt hólé beszivárogni a mikroszkopikus repedésekbe, hogy azt éjjel a fagyott állapotban kitáguló folyadék egyre tágabbra és tágabbra nyissa. Mindaddig, míg aztán jön egy jól megpakolt teherautó vagy egy teletömött csuklós Ikarus, amelyik kiveri az első aszfaltdarabot, és onnan visszafordíthatatlan a jelenség. Egyre nagyobb darabok töredeznek ki a sérült burkolatból, és csak azért nem nyel el végül egy kiskategóriás gépkocsit szőröstől-bőröstől, mert ha a láthatósághoz elégséges a mérete, onnan mi, a gyáva és megalkuvó úrvezetők elkerüljük.
Anyag nem vész el, csak átalakul. A három görgetegkő nemrég még burkolat volt, ma a gödrön kívül ezek is a futómű ellenségei
 
Szóval Svájc vagy Svédország azért szerencsés, mert ott december, január, február úgy telik, hogy a hó dermedt, így gyalázatos rombolásba sem kezdhet. Ez nagyrészt igaz, csakhogy arrafelé sem úgy áll be a fagy, hogy december 1. 0:00-tól február 28. 24:00-ig mindvégig nulla alatti, előtte és utána pedig nulla feletti a hőmérséklet. A francokat, nekik is megvan ez az átmeneti időszak, csak októberben-novemberben és márciusban-áprilisban. Tehát náluk a kátyúk keletkezéséhez ugyanúgy rendelkezésre áll az optimális kifejlődési időpont, rögtön kétszer egy szezonban. Aztán valahogy mégsem nyílnak kráterek útjaikon. De miért nem?
 
Talán azért, mivel az útépítőik és –karbantartóik más elszámolási rendszer szerint dolgoznak. Tehát nem attól lesz egy ilyen cég sikeres, ha idén több kátyút foldoz be, mint tavaly, hanem mert az ő munkája tovább tart pár röpke hétnél. Igaz, így nincs meg az a természetes körforgás, ami szerint az útépítő cég nyugodtan összeállíthat egy menetrendet: „január 22-én végeztünk a Vaspálya-Kőér utca sarkán, vagyis a következő kiszállásunk itt március ötödikén lesz esedékes”.
 
Igaz, hogy így a bevétel folytonos és nyugodtan tervezhető: nem kell ahhoz tankokkal tiporni az utat, hogy újra és újra felszakadozzon a burkolat, tehát holnap is lesz kenyér az asztalon, ha ma laza, salakra emlékeztető anyaggal javítunk, vagy eleve ezzel aszfaltozunk. Igaz, hogy attól sem kell félnie ezen vállalkozásoknak, hogy a rosszul teljesítés miatt kötbérrel teszik tönkre őket a megbízók. A megrendelők egyfelől ostobák, és nem ismerik a garanciális jogaikat, másfelől korruptak, és némi baksisért átnéznek a lyukak felett. Sőt, tulajdonképpen még érdekeltek is a sűrűn visszatérő útfelújításban: újabb megrendelés, újabb csúszópénz.
 

Így herdálják el hát a teljesítményadóból és másféle adónemekből beszedett forintjainkat. Mi pedig káromkodunk, amikor naponta átlag 5-10 hangos csattanás jelzi figyelmünk lankadását: ismét kátyúba hajtottunk. Ez a mi kispályás Dakarunk… 

1 komment

Címkék: verseny egyéni közlekedés


A bejegyzés trackback címe:

https://jermann.blog.hu/api/trackback/id/tr31688223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rocko- 2010.01.25. 20:01:21

"Mindaddig, míg aztán jön egy jól megpakolt teherautó vagy egy teletömött csuklós Ikarus, amelyik kiveri az első aszfaltdarabot"
na itt a probléma gyökere. miért kell meglepődni azon hogy autónál nehezebb gépjáművek is futnak az utakon (pláne most hogy divat a SUV)?
tessenek nagyobb teherbírásra tervezni, minőségibb anyagokat használni!

karácsonykor esett meg az Europarknál velem hogy azt hittem hogy ott hagyom a jobb első kerekemet, akkora kivilágítatlan kátyu volt ott.

aztán Pécelen a hétévégén volt olyan, h az autó jobbele egyszercsak sülyledni kezdett hirtelen. nem volt kellemes.
süti beállítások módosítása