…rendőr, postás, vasutas - az elcsépelt mondóka helyett alkossunk újat, időszerűbbet: „hülye, hülyébb, leghülyébb, futár, taxis, ételes”.

 

 A ’90-es évektől sokáig a mercis, BMW-s, audis újgazdagok bitorolták a taplósági ranglista első helyét, amennyiben a szabálytalan parkolás kategóriáját vizsgáltuk. Hatalmas meglepetésre az utóbbi időben nemhogy elveszítették a vezető helyüket, de még a dobogóról is leszorultak bizonyos divatszakmák művelői mögött.

 

A legtipikusabb eset: a sárga eltakarja a közlekedési lámpát, a járdán álló ponyvás eltorlaszolja a gyalogutat

 

E hivatás viszonylag új jelenség hazánkban. Régebben ezt a feladatot főképpen a posta oldotta meg (nem lehetetlen, hogy a játékos rigmusban épp ugyanazért szerepelhettek, mint amiért most kipellengérezem a kiscsomagos szállítókat). Illetve nyilván léteztek nagyobb teherautóval járó fuvarosok, így a pékek Roburja, a tejes IFA, a Boy-szolgálat Barkasa is irritáló volt, ha az út kellős közepén állt meg, de akkor még ritkább volt a forgalom, csak a nagyon elszántan mizantróp úrvezetőknek tűntek fel.

 

A UPS barna dobozai jó kis antireklámok 

 

Mára a felgyorsult világ a fentieknél gyorsabb válaszokat kíván apróbb-nagyobb fogyasztási cikkeink, tárgyiasult üzeneteink azonnali, 24 órán belül Bangkokból vagy akár csak Budapestről Budapestre való eljuttatásában. A webáruházak ontják magukból a takaros papundekliket, legyen bennük egy fej káposzta vagy kínai porcelán. Ha másnapra nincs itt a megrendelt DVD, akkor vegye úgy az eladója, nem is állunk szóba vele. A titkárnő is kiborul, amennyiben a szerződés véletlenül másfél óránál később jut a másik fél kezébe ahhoz viszonyítva, hogy eszébe jutott, el kéne küldeni.

 

 "Előttünk nincs akadály" - a DHL Express menetrend szerinti járata, ugyanis a burkolaton is látszik, nem azonos napon készültek a képek

 

Mindez nagyszerű, csak éppen iszonyatosan sok felesleges futárkilométert indukál. Az egykoron minimális létszámmal és pár kocsival lefedhető igény mára cégek százait tartja el – csak ők kint is vannak az utakon, mert ugye az mégiscsak különös volna, ha a szállító cég diszpécsere arról érdeklődne, hogy hányas busz áll meg a tisztelt megrendelő telephelyéhez legközelebb. És nemcsak szaporítják a közlekedők számát, de értékes munkájuk végzése közben le is állnak, hogy felvegyék és leadják a portékát. És ez sem örömtelibb, mint a furakodásukat elviselni a kettőből egyre szűkülő sávok végén: ott parkolnak, ahol épp eszükbe jut.

A Névtelen Fehér Furgonos két példánya

 

Gátlás nincs bennük, érvrendszerük a velük feleslegesen vitába keveredők felé primitív és egysíkú: „nekem ez a munkám, azért álltam meg itt, a külső sávban/ kapubeállóban/ keresztbe a járdán/ kerékpársávon stb.” Minél nagyobb a munkaadójuk, annál agresszívebb a magatartásuk, vagyis annál pimaszabban parkolnak: nem számít a forgalommal szembeni leállás, az egyirányú utca lezárása, a buszmegálló igénybe vétele, a jelzőlámpa eltakarása. Vagy az is lehet, hogy a jellegzetes céglogó jobban megmarad az emberben az egyenfehér furgonoknál – mindegy, mert azt a rikító festést vagy matricázást reklámnak szánják, ha éppen fordítva is sül el néha.

 

Mindkettő a külső sávban, és most még a vészvillogóra sem herdálják az energiát

 

E nagyszerű szakma egyáltalán nem új nálunk sem: gyakorlatilag hamarabb elterjedt, minthogy a motorizáció elindult volna. A bérkocsisok a maguk idejében ugyanolyan ellenszenvet keltettek a magánhintók vagy az egyszerű lőcsös kocsik hajtóinak körében, mint ma késői utódaik a sokféle taxitársaság alkalmazottjaként. De mégis van némi újszerűsége, mert mondjuk 20-25 éve még főleg a válogatott, a legjobb sofőrökből verbuvált, mindig siető, de az akkori forgalomban tolerálható magatartású szolgáltató szinonimája volt a bérfuvarozó. Aztán jöttek a magánzók, megérkeztek a kisebb és nagyobb hiénák, és aki rezzenéstelen arccal átveri az utasát, attól nem várhatunk mást, csak pökhendiséget mindenki mással szemben is.

 

 A taxis mára bármit megenged magának: keresztbe áll a zebrán, akkor is kint várakozik az utasra a haladósávban, ha 5 méterre könnyen elfoglalható parkoló várja, és egyáltalán: a „megállni tilos” tábla kifejezett hívó szó a számára – ha kiteszi a vészvillogót, vegyük tudomásul, ő ott rostokolhat. És ha lehet, kérdőre vonva még antiszociálisabb a reakciója: trágár szavakat használ, csúnyán mutogat, a fél Kiskörutat elállva a rádudálónak dühödten visszakürtöl. Azzal szerencsére még nem szembesültem, amit a bizonyos rémtörténetek mesélnek, vagyis hogy a megsértett személyszállító vállalkozó előbb követte az arcátlan úrvezetőt, majd a CB-n odacsődített cimboráival együtt tett igazságot a magáról megfeledkezetten, vagy ha valahogy elmenekült, az autóján. Garázda népség e legenda nélkül is, és meg ne tévessze a drága és nagyméretű személyjárműve, amikor egy szabálytalan parkolás apropóján szóba elegyedik vele: ez nem garancia a szalonképes kommunikációra.

 

1. A hycomatos taxis. 2. A zebrán keresztbe álló taxis.

3. A kerékpársávot bitorló taxis. 4. Az üres helyre beállni képtelen taxis 

 

 

Aki majd' leszedte az igaza biztos tudatában reklamáló trolist. Legyen ez a reklám helye: az ételes Pizza Hut felszerelésében

 

Pár éve még nem is ismertük a készétel házhozszállításának lehetőségét. Ezt is egy-két úttörő próbálta meg Magyarországon, és ahogy lenni szokott, a kezdeti sikerek láttán az ötlet nélküli befektetők tucatjai vetették rá magukat a jónak tűnő üzletre. Persze a kínálat csak részben gerjesztett fogyasztói igényt, kellett hozzá a kényelem, az otthonról hozott finom falatok (disznótoros, tökös-mákos rétes, ilyenek) lassan nevetségessé válása, továbbá a nagy irodakomplexumok menzáinak sokszor silány alapanyagokból összekotyvasztott borzalmas ízű és állagú menüje.

A kreatív ételfutár: a mélygarázs zsúfolt, és győzködni kell a recepciósokat; a rámpa meg annyira üres, használjuk hát ügyesen

(a két, azonos járművet láttató fotó ismét csak nem azonos napon készült)

 

Az ételes ráadásul szezonmunkás. Neki reggeltől legkésőbb délig ki kell érnie, ha nem sikerül, ne is jöjjön. Ennek következtében percnyi veszítenivaló ideje nincs. Természetesen ettől fogva semmi sem tartja vissza a legarcátlanabb helyeken való megállástól: a kerülőre képtelen troli útjában, mélygarázs rámpáján, gyalogátkelőn, egyáltalán, mindenhol, ami egy irodaház körül szabálytalan lehet. És a kezdeti biztató szokással szemben, vagyis hogy a pizzafutárok általában kétkerekűvel viszik a finom falatokat, a terítőjáratként funkcionáló ételszállítók telerakott személygépkocsi-csomagtartókat használnak a tetemesebb mennyiségű adag szétszórására. Megmondom őszintén, a fentiekkel való alkalmi és jóindulatú kommunikációtól egyszer és mindenkorra elriasztott a mellékutcába befordulni képtelen trolisofőrhöz az őt akadályozó egyszeri ételfutártól intézett éktelen káromkodás, és a tettlegesség lehetőségére utaló szavak – de nincs kétségem, kár rájuk pazarolni a nevelő célzatú intelmeket, ha nem akarunk még nagyobb békétlenséget a lelkünkben.

 

 

Természetesen tudom, e szakmákat (ma már) biztosan nem nevetséges ürüggyel elcsapott tanárok, a szakmájukból a lassú boldogulás miatt kiszerető egyéb értelmiségiek űzik. Szorgalmas, de viszonylag egyszerű gondolkodású munkások ők, akiket hajt a diszpécser mögött álló mohó tulajdonos. De ettől függetlenül a szabálytalan parkolásuk mérhetetlen kárt okoz az összes többi közlekedőnek: tehát egyébként biztosan nemes céljuk egyáltalán nem szentesíti az eszközt. Azzal, hogy tendenciózus módon akadályozzák a városok forgalmát, ezrek munka- vagy pihenőidejét rabolják, milliónyi idegsejtet roncsolnak nap mint nap. Ez nem tolerálható, és nem a mi dolgunk igazságot tenni, de elvárható lenne a különféle erre szakosodott szervezetektől, hogy érvényesítsék az egyenlő bánásmódot: ha csak öt percre is áll a tilosba, az éppen olyan megtorlásban részesüljön, mint bárki más hasonló tette. Lehet, hogy akkor nem lesznek 2 órás kiszállási idejű futárok, az utasnak is lépdelni kell 10-15 métert a taxihoz, és az ételes is parkolóhelyet kér a mélygarázsban: nemzetgazdasági szempontból így a jobb.

Megoldási javaslatok a két véglet jegyében 

 

Ajánlom még régebbi témabeli publikációimból: