Az építőkészletes anyag folytatásában a sínaláverő készre szerelését mutatom be. A leglényegesebb információ azonban hangozzon el előre: ez még a platós pályafenntartónál is olcsóbb, 3 000,- forintba került – újonnan, üzletből, nem akciós készletről.

 

 Míg az UDJ-hez az egyoldalas alkatrészjegyzék elegendőnek bizonyult, az aláverőhöz részletes összeépítési jegyzék dukál. Ránézve a sok apró biszbaszra, indokolt a magyarázat

 

A két panorámafülke „beüvegezésével” és az érdemi munkát végző ágyazat- és sínegyengető egység összeállításával kezdtem

 

A forgóvázak és az önhordó felépítmény között e fémlemez-utánzatok találhatók. Rajtuk a gép vezetőjének és kezelőjének kényelmes karosszékei

 

Helyükön a talpfák alá bazaltot gyömöszölő karmok és a síneket egyenesben tartó görgők. Mivel az egység nem emelhető, így néhol (toldásoknál) leér a sínkoronáig – a későbbi siklások biztosítottnak látszanak, ezzel munkát adva a darus mentőszerelvénynek

 

Létrák, lámpák, hiraulikacsövek kürt, hangtompító-rendszer – mi maradt le?

 

Csak a másiknál is alkalmazott rugós ütközők. Bár elsőre bonyolultnak tűnik, ehhez kellett a kevesebb idő: röpke fél óra alatt összedobható

 

A sínaláverőt ezért az árért egyetlen apró felirat sem illeti meg. A súlya is kicsi, és persze se motorja, se súlyos működési hangja sincs. Biztosan van olyan, aki keveselli a szolgáltatásait, de nekem az állomástól legtávolabbi, gaz felverte vágányon így is megfelel, egy szerelvénybe sorozva a nagy és a kis daruval, pár pőrekocsival (rajtuk az új sínszálak), önürítős kőszállítóval. Mi kéne még hozzá? Egy csinos sárga kísérőkocsi, ahová behúzódhatnak aludni pályamunkásaink. Egyelőre ilyet nem láttam, csak készre szerelve – pedig a fentiek után gyerekjáték lenne építőszettből összerakni.

 

Funkciót nyer a rikító sárga színe miatt csak pályafenntartós szerelvényre való mozdony

 

Mucsi Barnabás, az Indóház főmunkatársának kiegészítése a fentiekhez:

1. az építőkészlettel sok gyártó próbálkozott, és próbálkozik ma is, zömében kisszériások, de akadnak ilyenek a nagyok között is (pl Roco);

2. az építőkészlettel az átlag vasútmodellezőnek a több baja is van, pl.:

- nincs doboza az összerakott modellnek

- többnyire anyagában színezettek, aminek hatása messze nem olyan, mint a gyárilag kész modellnek

- általában nincs olyan felszereltsége, mint egy gyári modellnek (ritka kivételek vannak)

3. a gyárak (európaiak) sem szeretik, mert:

- nem kelendő

- ha festett és feliratozott, akkor a ráfordított munkaóra nem sokkal kevesebb, mint komplett, kész modellel

- drága és igényes modellek ritkán születnek belőle, emiatt akkora kereslet nincs irántuk.

 

Egészen más a helyzet az Újvilágban, ahol a modellipar komoly szegmense erre épül. Nem csak azért, mert ott barkácsolókedvűbbek az emberek, hanem azért is, mert egy nagy piacról ugyanakkora százalék nagyobb keresletet jelent.

Valamint hozzájárul az amerikai vasút uniformizáltsága, amit lényegesen könnyebb így lekövetni. Számos olyan jármű van az ottani vasutakon, ami hasonlít az itt bemutatott PFT-s járgányhoz. Egyszerű, kevés elemből összeállítható, bátran készülhet anyagában színezett műanyagból és mivel ősidők óta a szinte ingyenes ázsiai munkaerővel dolgoztatnak, ezért nem jelent problémát szétválasztani az összeszerelt és külön kitben árult modelleket, és ekképpen a csomagolás költsége sem komoly gond. Egy példa.

 

Egyébként érdekes, hogy mozdonyt, vagy jól kidolgozott, részletgazdag és sok elemből álló, bonyolult, festett modellt nem nagyon szokás így árusítani, sem itt, sem odaát. Az persze más kérdés, hogy odaát szinte bármilyen mozdonyt összeállíthatunk, mert minden egyes alkatrész könnyen és relatíve olcsón hozzáférhető.