Előre bocsátom: minden tisztelem a négy évszakos kerékpárosoké, és nem bánom, sőt, támogatom a kerékpárutak építését, a parkolók kárára is. Ellenben ha már megépült, akkor legyenek szívesek használni, és nem jópofa opciónak tekinteni.
Érdekes és számomra eléggé új keletű ez az autós-kerékpáros ellentét, mit ellentét, kifejezett, nem egyszer tettlegességig fajuló ellenségeskedés. Azért csodálkozom rajta, mert kicsiny gyermekkoromtól felfedeztem a két keréken közlekedés nagyszerűségét, és amikor elértem az illő kort, ugyanígy barátkoztam meg a gépkocsival is. Az illő viselkedésre is megtanítottak, ezért aztán nem gyűlöltek, amikor tekertem, és nem gyűlöltem, amikor bringást kerültem. Szóval mindkettő jó, mindkettő hasznos, ha tudjuk, melyik hová való.
Most nem nagyon szeretnék belemenni abba, hogy sajnos a klímánk az egész éves hobbikerékpározást alig engedi. Aki azt mondja, egy decemberi nyirkos, fagypont környéki hőmérsékletű szombat reggel ugyanolyan optimális egy családi biciklis kirándulásra, mint egy júliusi verőfényes nap, nos, őt nem tekintem vitapartnernek. Tehát axiómaként kéretik elfogadni, hogy aki egész évben kint teker, az vagy hivatásos (futár), vagy nem átlagos kerékpáros.
HivatásosInkább arról beszélnék, hogy a fővárosunk mérete és földrajzi kiterjedése sem optimális a komolyabb szemléletváltásra. Mármint hogy ideje sutba dobni (akár fél évre) a bérletet, horribile dictu, az autót, és kerékpárral járni iskolába, ezzel ingázni a munkahelyre. Hozok egy példát ennek alátámasztására: miközben az északon fekvő, ezért hűvös Padovában hemzsegnek a kerékpárosok, az elég langyos klímájú Rómában alig látni biciklist – annál több robogóst. Vajon miért? Nos, egyszerű az oka: Padova kicsi, Róma nagy. 300 ezer lakos, 3 millió lakos. Kisváros, kis távolságokkal, nagyváros, nagy távolságokkal. És a mi fővárosunk az utóbbihoz hasonlít.
Nem hiszik, hogy ez számít? Én nagyjából 13 km-re lakom a munkahelyemtől. Megduplázva az már nem is rossz napi mozgás. (Mindez a szmogban szándékos élettartam-rövidítés – igen, világos, ha nem lesz autó, akkor nem, ezért raktam zárójelbe.) De mire beérek, nagyjából hőmérséklettől függetlenül szakad rólam a víz. És ez nem tolerálható, mert nem egyedül tartózkodom bizonyos térben. Fürdőnk pedig nincs a cégnél. Ha Győrben laknék, akkor egy valószínűleg nem lenne több 2-3 kilométernél, amikor még nem indul meg olyan intenzitással a verejték-kiválasztás.
És mivel saját körülményeim nem különlegesek, ezért azt mondom: nem teljesíthető egy csupa kerékpárútból és csak kerékpárosokkal benépesített belváros ábrándja. Pedig biztosan sokat változna a helyzet: sok hobbiciklista kellően hígítaná a mostani tesztoszteron-túltengéses kerékpáros-tábort. Vallom, hogy ha több lenne Budapest útjain az alkalmi kerekező, hiába lennének ügyetlenebbek, az esetlenség még mindig kevésbé ellenszenves, mint a szándékos szabályszegés.
Bajcsy-Zsilinszkyy út: a kép sarkában ott a kerékpárút a járdán - a kerékpáros meg itt, az úttesten
Igen, a hivatásosok és az egész évben tekerők nagy része egy külön kasztba tartozik. Oda, ahová a greenpeace-sek, és az ilyenek: az erőszakos ökopártba (most mindegy, hogy nem ritkán a képviselt elveikkel egyetértünk. Attól még nem feltétlenül azonosulunk a módszereikkel). Ha ő kerékpárra ül, onnan mások a szabályok: a sávok felfestése érdektelen ajánlás, a (szembe) egyirányú , a sétáló utca leküzdendő kihívás. Azt már nem is merem előhozni, hogy a közlekedési lámpák ugyanúgy neki is funkcionálnak, ahogy egyébként ezt a gyalogosok, a motorosok, az autósok, a villamosvezetők és mindenki más tudomásul veszi.
Egyébként – ha nem ön- és közveszélyes – akkor nem zavar a piroson átvágó kerékpáros. Az már kevésbé szerencsés, ha ezzel az előbb őt leküzdő autós 100 méterrel később szembesül: megint lehet oldalazni mellette. De ha ez az alaptétel, mármint hogy rájuk nem vonatkozik a KRESZ, akkor – már elnézést – nem vagyunk tárgyalópartnerek. Semmilyen módon. A jog semmibevételével a jog védelmét is elveszítettük. Ezért azt mondom, legyen sok kerékpárút, de ha van, akkor nincs más alternatíva. Nem ott a leggyorsabb, én tudom, de ott a legbiztonságosabb, és ez meg kell érje. Ha másért nem, az agresszív autósok elleni védekezés miatt.
Lehet, hogy nem (nagyon) zavar, de itt nincs védelem, nincsenek előjogok
Igen, nagyon sok autós agresszív. Önmagában, nem a kerékpárosok által felhergelve. Őket joggal sújtja a közmegvetés. De sajnos nem kevés járművezető alkalmi agresszív: őt adott esetben az az idióta dühítette fel, aki fél centire húzott el srégen, átvágva egy harminccal haladó, kétszer háromsávos úton, tiritarka ruhában, a Giróra képzelve magát. És nosza, rádudálnak, ő erre mit mutat: egy ujját az égnek. És közben teli szájjal káromkodik. Így hálálva meg, hogy túlélte. Ne mondják, hogy ez természetes, azt se, hogy tolerálni kéne. Vagy ha igen, akkor semmi csodálkoznivalója nincs, ha az a rohadt tetű autós, akinek az előbb a kurva anyját emlegette, most fel akarja kenni a parkoló járművekre. Nem lesz belőle döntetlen, de nem is lesz senkinek sem jó.
Sajnos a példa se nem kiragadott, se nem ritkaság. A dús képi illusztrációhoz decemberben, 4 fokban elég volt hat (!) percre kiállni a Bajcsyra, ahol pompásan felfestett, elkülönített kerékpárutat bocsátottak a tisztelt kerékpáros közösség részére. Ideértve a profikat is. Akik gátlás nélkül birtokolják a három közúti sáv közül az egyiket, mindkét oldalon (azon is, ahol ott a járdán a nekik szánt közlekedési vonal). Nem sajnálnám tőlük én azt sem, csak akkor legyen elég. Vagyis a másodikban és harmadikban nem lehet egy bicikli sem. Azt is beleértve, ha úgy könnyebb bekanyarodni az Ó utcába - balra.
Ez a Bajcsy, de említhetném a pokoli kifejezéseket használó kerekest kint a Kvassay útnál, ahol a jobbra kanyarodó védett útvonalról bármi jelzés nélkül egyenesen haladva zokon vette a mellette szabályosan forduló autó manőverét – onnan másfél méterre az elkülönített kerékpárút, használatával elkerülhető a konfliktus. Vagy a másik bölcsészt, aki a vadidegen biciklis hölgyet védte meg minap a Kálvin téren – azzal a különös értelmű lovagiassággal, hogy a jobbra kanyarodó sávon tétován előre (tehát nem jobbra fordulva) szédelgő leányra kürtölő autósnak kívánt egyet s mást, de semmi jót. Vagy a Nagykörúton egymás mellett haladókat. Vagy a… szóval bárhol, ahol járnak, kedves újkori jogkövetelő törvényen kívüliek.
Egy másik alkalom, lelkes hobbiciklistának látszik, aki olvassa a neki szóló, gyújtó hangú fórumokat
Tehát jogos a jogok követelése, de akkor tessék jogkövető magatartást tanúsítani. Elkerülve a népharag szándékos gerjesztését – vagy elviselve azt. Halkan, nem közveszélyes elmebetegként harcolva.
Cikkünk nem tárgyalja a kerékpársávon tartózkodó teherautókat, dzsipeket, BMW-ket és ilyeneket. Azokról is megvan a véleményem, mielőbb az én édesanyámról is kiderülne, hogy erkölcse nem hibátlan, tessék elolvasni: http://totalcar.hu/magazin/velemeny/szazkamerat/ . Vagy ezt: http://www.startmagazin.hu/magazin/volt_gyuloltuk._nincs_hianyzik. És ez sem feltétlenül az autópártiságot mutatja: http://www.startmagazin.hu/magazin/szuksegtelen_rossz__kamionok_az_m0son_belul. Ez sem: http://totalcar.hu/magazin/velemeny/bkvaremeles.
És ezeket is. Aztán eldönteni, melyik táborba tetszik tartozni. Nem autós-biciklis, hanem bunkó-nem bunkó szinten.
http://belsoseg.blog.hu/2009/04/15/ket_gyoker_talalkozik_a_zebran?fullcommentlist=1#comments
"Elengedett kézzel"
Az utolsó 100 komment: