Ne valamely szánalmas DDR-es csotrogány szükségtelen reinkarnációjára gondoljunk: Porsche-gyárlátogatásban és tesztvezetésben volt részem - Lipcsében.
Eltérő hajtásképlet, eltérő elképzelés a teljesítmény maximalizálásáról, eltérő célpiac
Az írás a vezess.hu-n jelent meg, ha van kedve megismerni a hipermodern gyárat és az izgalmas tesztpályát, vagy csak úgy elnézegetne pár Porschét, kattintson.
Egyébiránt főállású munkahelyem márkájának importőre volt kedves meghívni a különleges mulatságra. Magam az autós oda- és visszautat választottam, több okból is.
Egyfelől kicsit körül akartam nézni - csak úgy, menetközben - Szászországban. A cseh és a bajor határhoz közel nem éppen alpesi, de kellemes hegyes-dombos vidék váltakozik, és a mi, Alföldünkhöz szokott szemünk tán könnyebben megbarátkozik ezekkel a szelíd bércekkel.
Másodjára sem a régi 9000-essel, se a 7 hónapja birtokolt 9-5-össel nem jártam még külföldön. Főleg nem szinte végig autópályán, ahol a városban 12-13 literes fogyasztással keserítő 2,3t 8,5-ös átlaggal beérte - mindezt 130-150 km/h közötti utazótempóval.
Harmadjára, túl kötött lett volna a program repülővel, késői első estés érkezéssel, másnap korai keléssel a feszített egész napos program miatt, aztán harmadnap legkésőbb kora délutáni távozással Lipcséből. Ráadásul átszállással, vagyis rohangálással különféle reptereken.
Kipróbáltam azt is, vajon melyik megoldás a jobb: ha nyugodt, egyenletes, de tempós haladást részesítjük előnyben, vagy ha a rövidebb és olcsóbb (azért nagyrészt autópályás) útvonalat választjuk. Konkrétan: odafelé a Budapest-Bécs-Linz-Regensburg-(Plauen)-Lipcse szakaszt jártam be, hazafelé pedig a Lipcse-Drezda-Prága-Brno-Pozsony-Budapest vonalat követtem. Nekem az első vált be: noha közel 200 kilométerrel hosszabb, a végig sztrádán haladás kíméli az autót és a sofőr idegrendszerét. Visszaúton viszont nincs még gyorsforgalmi út bő 30 kilométeren, persze a cseh hegyek között, és (az ex-szocialista országok székhelyei előtt példaként emlegetett, a turisták mennyisége alapján legsikeresebb főváros) Prágában még nem sikerült elkerülő körgyűrűt építeni.
Tülekedés a keleti autópályára. Negyedórával később épp ugyanitt álltam, ekkor döntöttem a kerülőút mellett
Nagyjából semmilyet, olyan félkész M0-suk sincs, mint nekünk. Helyette a külvárosokat összekötő, szintbeli kereszteződésekkel megtűzdelt, néhol autóútra emlékeztető, de leginkább sima kétszer kétsávos szakaszokon gondolják elvinni az óriási tranzitforgalmat. Mondhatom, abszolút sikertelenül: nekem este hatkor másfél óra kellett az átkeléshez, úgy, hogy a végén kínomban már kerülőutat választottam. Szóval elhiszem, hogy pompás Prága tömegközlekedése, de addig ne nevezzük követendő példának a cseh fővárost, amíg a körgyűrűn spórolnak.
Tehát a magam részéről legközelebb biztos újra a hosszabb, de nyugalmasabb útvonalat választom. A Saab is ezt szeretné: kifelé 8,5, hazaúton 9 literes átlagot produkált. Utóbbi magyarázata egyértelműen a hegyi szerpentines és a prágai araszolós szakasz, hiszen a sztrádán ugyanannyival suhantam.
Ja, persze aligha megyek sokszor Lipcsébe. Nincs miért: nem szép. Ronda lakótelepek között egy falatnyi belváros, amit itt-ott szocreál stílusú épületek éktelenítenek. Iparváros a javából, lerobbant részekkel, sok feladattal a nyugatabb-német hasonló méretű települések utoléréséhez.
Lipcsei kép: a régi városháza, mögötte egy panelépület
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.