HTML

Mobilitás

Sokáig skizofréniának gondoltam, hogy ugyanúgy érdekel a tömegeket mozgatni képes személyszállítás és a némelyek által önzésnek nevezett autózás-motorozás. Aztán nagy keservesen megtaláltam a közös hasznukat: mindkettő mozgékonnyá, azaz társadalmi vagy nemzetgazdasági szempontból hasznosabbá teszi az egyént. Ez tehát a két fő téma. No meg persze alkalomadtán eszembe jut más is; ha nem bírom benntartani, leírom azt is.

Friss topikok

2010.01.06. 13:00 Jermann Kálmán

Nem kell kötött pálya, férfiként halok meg!

Nem vagyok puhány, nem riaszt vissza a közút megszokott használatától az arasznyi hó. Persze akadnak, akik ilyenkor előveszik a megszokott lózungokat, és igazuk biztos tudatában hintik az igét, miszerint jobb ilyenkor tömegközlekedni, főleg a síneken járó masinákkal. Bebizonyítom, miért gyenge és elfogadhatatlan az érvrendszerük.
 
1. Amíg a gyalogosok a gusztustalan latyakot tapossák dideregve, én a szűz havat törhetem az autóm körül, és kellemesen kimelegszem, mire eltávolítom a fél köbméternyi rárakódott csapadékot.
 
 
2. Mire a puhatestűek fáradságos munkával eljutnak az első megállóig, én javában tesztelem a kipörgés- és a blokkolásgátló áldásos szolgáltatásait.
 
 
3. Míg a közösségi közlekedést választóknak fel kell mászniuk a peronról az utastérbe, a hasonlóan kellemetlen embertársaik közé, én – kihasználva a gravitációt – behuppanok az ülésem jól ismert kényelmébe; bár kicsit hideg, de majd felmelegítem.
 
4. A sokaság minden megállónál a képébe kapja a kinti jegeces levegőt, én – ha akarom – az egész út alatt saját szagomat szívom.
 
5. Mialatt az utasközönségnek nevezett biomassza a többiek üvöltő fülhallgatóiból áradó kakofóniától szenved, én kedvenc csatornámra hangolok, vagy ha az tetszik, elindítok egy lemezt a CD-játszóban - bármely szánalmas mp3-as játszó hangerejének az ezerszeresén.
 
  
6. A többiek átszállnak, csatlakozást keresnek – én egyenletesen haladok, és az sem bánt, ha néha kicsit lelassul a forgalom: karácsonykor sokkal rosszabb volt.
 
 

7. És a tömegközlekedés mániákusainak halovány ultima ratiója, a parkolási problémák: megállok, ahogy szoktam, sőt, még tetszik is, ahogy a férfias virtussal hosszú csapást hagyok a járdán. Ilyenkor úgysincs közterületes, az is ember, csak nem hajtják ki az ítéletidőbe.

7 komment

Címkék: közösségi közlekedés egyéni közlekedés


2010.01.05. 08:00 Jermann Kálmán

Alkoholizmus vagy elvonókúra?

Az egykorvolt taxissztrájk óta rezignáltan szokás tudomásul venni az aktuális üzemanyagár-emelést. Én sem sopánkodom, hanem alternatív megoldást kerestem. A jelige: szeszt az autóba!
 
 Tényleg, tiltakozott valaki hangosan a jövedéki adó növekedése miatt? Nem bajusz alatti mormogásra gondolok, hanem az illetékes szervezetek példás kiállására, az érdekérvényesítés jól bevált módszereinek alkalmazására. Ja, hogy nincs is ilyen? Pedig alapvető kérdés a benzin- és gázolaj-ár, ezen múlik akár a személyek, akár a javak mozgékonysága. A drága hazai üzemanyaggal globális versenyképességünk csökken.
 
A gázautózás régóta létező megoldás az olcsóbb üzemanyagra. Bár alapanyagának ára jellemzően együtt mozog a kőolajéval, az autógáz használóit nem sanyargatja az állam akkora adótartalommal, mint a teljes fogyasztás nagy részét adó benzint és gázolajat égetőket. Ha hitetlenkedne, győződjön meg a vételáráról: a 150-160 forintos bruttó egységár kicsivel kevesebb, mint amit a liternyi benzinnel kifizetünk, csak adóban. Vagyis az autógáz a várhatóan 10-15%-os többletfogyasztásával együtt egy kecsegtető lehetőség.
Számokban, egy eddig 10 litert fogyasztó benzinmotoros gépjárműnél:
benzin: (10 liter/100 km) x (310 Ft) = (31 Ft/km);
autógáz: 11,5 liter/100 km) x (155 Ft) = (17,83 Ft/km).
Vagyis alig több mint fele a költség.
 
Pár apró tényezőt sajnos figyelembe kell vennünk:
- onnantól a mélygarázsokban persona non grata vagyunk;
- a gáztartály jókora helyet elfoglal a csomagtérből;
- újra kell vizsgáztatni az autót;
- a modern, befecskendezős személygépkocsiknál nagyjából 300 ezer forintos kezdő beruházás az autógázosítás.
Előbbiek nehezen forintosítható vagy nem jelentős költségek, utóbbiból viszont – a fenti számolás alapul véve - kiderül, előbb 22 770 kilométert le kell rónunk, akkor térül meg a befektetés. Utána persze jön a víg világ, de nem mindenkinek fél-egy év ez a futásteljesítmény, és persze az is fájdalmas, hogy a nyerségért szép összeget kell előre feláldozni.
Jómagam egyébként úgy 10 éve kipróbáltam, és tudom, egyedi eset, meg minden, de a rengeteg nyűglődés (műszaki problémák) és az istentelen gázszag miatt nagyjából egy életre meg is gyűlöltem.
 
Mi mással próbálkozhat még a benzines autó tulajdonosa? Vagy az olyan vásárló, aki most áll autóvétel előtt, de retteg a pár éves dízelekbe eddig beletekert bő százezer km után, már nála jelentkező horribilis karbantartási (csak egy befecskendező-rendszer karbantartás ütheti a félmilliót) költségekről?
Legális, olcsó, működik vele az autó - ha illő módon hozzáigazítottuk az elektronikánkat
 
Nos, szóba jöhet a bioetanol néven emlegetett E85-ös üzemanyagtípus. Amivel itthon majd’ félszáz benzinkúton találkozhatunk, és bizony a nagyjából 90-100 forinttal szolidabb literár igencsak elgondolkodásra késztethet. De ezt sem tudjuk vagy tanácsos csak úgy hebehurgyán beletölteni a tankba, mert csúnya műszaki problémákba (a szegény keverék miatti rángatás, hidegben nehézkes vagy lehetetlen beindítás) ütközhetünk. Itt is kell egy kisebb átalakítás, ami szerencsésen kimerül egy külső elektronikai egység beépítésében (tehát nem kell póttartály), ami becsapja a befecskendező-rendszert, a szükséges többletüzemanyagot bejuttatva a hengerekbe. Fussunk végig a fenti kalkuláción, ugyanúgy egy falánk, benzinből 10 litert kérő autónál, de ne feledjük, hogy itt a többletfogyasztás (az alacsonyabb energiatartalom miatt) 20-25% lesz.
Benzin: (10 liter/100 km) x (310 Ft) = (31 Ft/km);
E85: 12,25 liter/100 km) x (215 Ft) = (26,34 Ft/km).
 
Ez messze nem olyan attraktív spórolás, mint a gázzal, de ne becsüljük le a közel öt forintot se. Az elektronika a négyhengeres motorhoz 40-50 ezer forintért kapható. Vagyis megint ki kell számolnunk, vajon meddig bukunk, és mikortól éri meg. Tehát vegyünk egy fejlett rendszert, szakszervizben beépítve 65 ezer forintért: (65 000 Ft) / (4,66 Ft) = (13 940 km). Vagyis itt sem gyors a megtérülés –még akkor sem, ha esetleg magunk belebütyköljük az autóba - bele lehet, ez se nem bonyolult, se nem se nem veszélyes, se nem vizsgaköteles, mint az autógáz szettje -, és akkor sem, ha ötödénél nem került többe a gázosításnak.
 
Még hosszabbra nyúlik az időszak, illetve a kilométerben mért futás, ha nem viszonylag sokat fogyasztó, vagyis 10 literes átlaggal járó autóval, hanem mondjuk egy takarékos, 7 litert evővel rendelkezünk.
Benzin: (7 liter/100 km) x (310 Ft) = (21,70 Ft/km);
E85: 12,25 liter/100 km) x (215 Ft) = (18,44 Ft/km).
Vagyis itt akár 20 ezer km-t is meg kell tennünk, hogy megérje a mulatság.
Az egyszerűbb megoldás. Teljes összegért nem ezt ajánlom, van fejlettebb eszköz (én féláron vásároltam - inkább dízelt válaszott a gazdája)
 
Én három hónapja nyergeltem át, egy 2,3-as turbómotoros járművel. Bizony, kell neki az a 20% többlet az etanolból – így 14,5-18 (!) liter között sikerült eddig megtennem 100 km-t. Szörnyű sok – nyilván mert eleve falánk a dög, és a dúsítással pedig kifejezetten ijesztő érték áll a számológépen, ha kalkulálni kezdek. Nekem gyaníthatóan hamar megtérül (sőt, minden bizonnyal már megtérült) a beruházás, mégsem akartam eddig semelyik ismerősömet rábeszélni. Egyszerűen azért, mivel nem voltak olyan ostobák, hogy érzelmi alapon vásároljanak sokat zabáló vadállatokat, illetve nem is mennek annyit, hogy hamar visszajönne a ráfordítás.
 
Így a tömegeknek marad a magasabb benzinár, vele együtt a spórolás. Nálam marad az alkoholizmus, vagyis a kellemesen cefreszagú autó – ön akkor vágjon bele, ha
- tudja nélkülözni azt a pár tízezrest, amibe az elektronika kerül;
- megy annyit évente, hogy ésszerű időn belül visszatérüljön;
- nem nyomasztja a gondolat, hogy az eddig olyan gondosan betartott fogyasztási normája automatikusan a negyedével felszökik;
- támogatni akarja az energiafüggőségünk csökkenését, mivel az E85-ös üzemanyag 85%-ban növényi származékból erjesztett alkohol, itthon készül, hazai kukoricaszárból és ilyenekből (nem pedig a szívesen hangoztatott téveszme szerint: kiirtott esőerdők helyén ültetett cukornádból);
- a magasabb fogyasztás ellenére is kevesebb káros anyagot akar a levegőbe eregetni, ugyanis az alkohol tisztábban ég, mint a benzin.
Érdemes megnézni a beépítés utáni emissziós értékeket
 
És még egy: a mostani kis felhasználási aránynál nem kunszt elengedni az E85-ös jövedéki adóját (a 15%-os benzinrészt kivéve, de az nem nagy összeg, ha arányaiban nézzük). Ha viszont iszonyatosan elterjedne az alkohollal szaladgálás, akkor bizony azt a bevételi igényt már rajtunk, etanollal járókon kellene behajtani. Nos, akkor jönne az elvonókúra, minden szörnyűségével.
 
Kötelező olvasmány, ha nem sikerült lebeszélnem:

1 komment

Címkék: saab bioetanol egyéni közlekedés


2010.01.04. 18:50 Jermann Kálmán

Ön- és közveszélyokozás

Nem kezdek népokításba - akiknek szólna, vagyis a BKV alkalmazottjainak, úgysem értik, miért veszélyes, amit csinálnak. Hiszen egy olyan napon látványosan szabotálni a munkát, amikor végig mínusz van, nem létezik nagyobb ostobaság: aki kínjában átül az autóba (mert máskor busszal jár), most döbben rá, milyen felséges a magány, a privát ülőhely, az éppen megfelelő beltéri hőmérséklet, a bűzmentesség, a hajléktalanok hiánya. És lehet, ezen a télen már nem is akar kiszállni.

Azért sem emelek szót, hogy ideje lenne észrevenni: olyankor küzdenek tömegközlekedési dolgozók a régi kiváltságaikért, amikor tízezrek veszítették el munkahelyüket az elmúlt pár hónapban, további százezrek-milliók élnek rosszabbul. Őnáluk - a folyamatos veszteség ellenére - a munkahely elvesztéséhez hónapokig kell harcolni (értsd: minél látványosabban lógni), és természetesen ilyenkor is a reálkereset növekedésében hisznek. A társadalom legcsekélyebb támogatása nélkül: mi, akik ki vagyunk téve a kapitalizmus ártalmainak, nem nagyon kedveljük a szocializmus élő kövületeit.

Azért nem érdemes erre herdálni a szót, mert tudjuk, náluk is vannak ostobábbak, elszánt valóságtól elrugaszkodók, vagyis a Malév-pilóták. Csak ezekkel meg azért nem foglalkozunk, mivel a nemzeti légitársaság (persze rég nincs ilyen, csak amikor 2-3 évente vissza kell hozni a csődből őket, sok milliárdnyi közpénzt feláldozva) nélkül kitűnően megvagyunk.

És - őszintén szólva - a BKV is rég megérett a komplett cserére. Maradjon a főváros a megrendelő, és jöjjön valamely külföldi, tapasztalatot szerzett társaság. Az állami vagy önkormányzati tulajdonú közlekedési vállalatok a sztrájktörvénnyel való visszaélés melegágyai; legyünk mi is debreceniek, és rúgjuk ki a túl régóta működő, túl maradi bandát.

10 komment

Címkék: közösségi közlekedés


2010.01.03. 08:00 Jermann Kálmán

A turistavasút nem üzlet!

Ahogy az egészségügy sem. De legalábbis egyiket sem állami feladat lenne üzemeltetni. Hiszen a minisztériumokban nem értenek ezekhez.
 
Nézem a különféle látványos vasutakról készült filmeket, és arra kellett rájönnöm, sehol sem merev nyakú állami hivatalnokok, miniszterelnök által felkent menedzserek nyilatkoznak. Hanem lelkes önkéntesek, a turistavasútból szívügyet csinálók, időt, fáradságot nem sajnálók. Vagy akár vállalkozók, de nem a nálunk megismert, kis befektetéssel gyorsan nagyot kaszálni szándékozó típusból, hanem egy régi, gyermekkori álmot megvalósítani akaróéból. Nálunk is rég nonprofit szervezeteknek kellett volna átvenni a bugaci kisvasutat (itt név szerint tudnék javasolni valakit), a nyírségit, meg az összes olyan, akár nagyvasúti vonalunkat, ami hivatásforgalomra alkalmatlan, de látnivaló lenne a környéken.
Itt az attrakció, csak még nem is sejtik
 
 
A bugaci kisvasút apostola, Nagy József. Elvállalná, ha rábíznák? 
 
Sajnos a kiskun pusztán kanyargó keskeny sínpár nem fogja kiszolgálni a környékbeliek utazási igényét. Eddig sem nagyon tette: a lépésben dülöngélő, félkomfortos kocsikkal erre nem volt és nem is lesz esély. De ugyanazok a szenes kályhával fűtött, 40 éves személyvagonok, élükön a korban hozzájuk illő veterán mozdonnyal nagyon is alkalmasak kisebb és nagyobb turistacsoportok Bugacra szállítására. Ahol (részben) kész az infrastruktúra amolyan hagyományőrző szórakoztatásra: csikós-gulyás partira. Ez persze nem elég, de semmiből sem tart pár legényt felültetni a paripákra, és az akácos szélén a döcögő kisvonatot fékevesztett, vérszomjas betyárokként megállítani.
A fotós szemszögéből támadhat R. Sándor és bandája
 
 
Hogyne, persze, micsoda bazári színvonal, ugye? Pedig nem is feltétlen hiteltelen: arrafelé egykoron igenis Rózsa Sándor és társai szorongatták a gazdagabbakat. Ha valahol az amerikai prérin vagy a svájci dombok között ki szabad rabolni (játékból, persze) a vonatos turistákat, nálunk egyenesen kötelező. Alig van mit mutatnunk, a délibáb sem jön rendelésre, meg aztán azt is meg lehet unni. Tehát ha lapos és kietlen az Alföld, cselekvéssel tegyük érdekesebbé.
Különvonat indul a Dunakanyarba. Természetesen zsúfolásig megtelt: ez az élvezetről, az öncélú utazásról szól
 
Napestig tudnám sorolni, mely most vagy régebben felhagyott (esetleg véletlenül és időlegesen megmenekült) mellékvonalunk mire lenne alkalmas. Akár Nógrád, akár a Bükk, a Nyírség, Somogy és a többi: mind rendelkezik a tájegységre jellemző érdekességgel. Ne ragadjunk le a rabló-pandúrosdinál, de bármi szóba jöhet, ami mulattatja a népet: szafaripark szürkemarhával, hajtányozás a döcögő vonat mögött stb. És ha mulattatja, akkor jön és fizet. És ha fizet, akkor van miből a költségeket rendezni, ne adj' isten, fejleszteni. Nem a hivatásforgalom visszaállítására, arra a semmiből semmibe vezető mellékvonalainkon kár ábrándozni. Újabb attrakciókra, vendégcsalogató szenzációra, az eszközpark korszerűsítésére gondolok fejlesztés címén. És legyünk őszinték: ezzel a helyiek is jobban járnak, mint a Bzmot-tal. Itt munkalehetőséget kapnak, meg a kertjükben, földjükön, szőlőjükben, baromfiudvaron, kis műhelyben termelt-készült javaikat eladhatjáka tátott szájú városiaknak és külföldieknek. Máshol működik, most sem nekünk kell feltalálni a spanyolviaszt. Csak pár egyszerű, kézenfekvő ötletet megvalósítani.
Az évek óta veszélyeztetett bakonyi vonal. Nézzük csak, miért jönnének ide a turisták: alagútból viaduktra zötyög a szerelvény (Halász Péter fotója)
 
Még egy apróság: nem adtam szerepet a MÁV-nak és filiáléinak: ez nem az ő dolguk. Egyszerűen más a közforgalmi szolgáltatás (abban is lenne hová fejlődni), és más a szórakoztatás. De ha nincs jelen a magyar államvasút (még a nosztalgiarészlege sem), akkor egyben kéretik távol maradni az összes aktahalmozó, bigott szabálykövető (melyeket ráadásul maguk alkotnak) hatóságnak sem. Tudják, miért nincs összekötve a királyréti hajtánypálya a kismarosi kisvasúttal? Annak ellenére, hogy az azonos nyomtávú hajtányokat így a murván kell átvonszolni az egyik sínről a másikra? Nos, azért, mert ha összekötnék, onnantól a közlekedési hatóság felügyelete alá tartozna. Akik hümmögve, fél szemüket hunyorgatva nézegetnék a lejtviszonyokat, odaképzelve a sebességkorlátozó táblát a hátsó burjános végére, továbbá követelnék a szintbeli kereszteződésnek minősülő vadcsapás biztosítását.
Mielőtt legyintene, hogy nincs érdeklődő: fent hét tele kocsi utas Szilvásváradon, lent a tavalyi bugaci nyolckocsis különvonat közönsége
 
Nem, a turistavonalakra nem kell vasúti hivatal - akkor sem, ha elismerjük, még a magyar utazási sebességnél is múlhatatlanul szükséges egy szigorú felügyeleti szerv. A közforgalom alól kivont vonalakon legyenek saját szabályok, saját felelősökkel: ha közutat keresztez a turistavonat, megáll előtte, leszáll a biztosító személyzet, jelzőőri tárcsával megállítja a forgalmat stb. Ennyi, ne szabályozzuk agyon, mert akkor elvész a játék öröme, de főleg a kedv, hogy belefogjunk.
Lelkes vasútmániások mentették meg ezeket a motoros hajtányokat. Csak egy sínszakasz kell nekik, és örömmel megosztják másokkal az élményt
 

Nos, hol kezdjük? Én a bugacinál látom az esélyt: még nem lopták szét a síneket, a járműállomány változatlan formában alkalmas. Kell egy lelkes csapat (akik persze pályáznak és elnyernek uniós forrásokat, mert ezt Brüsszelben is vígan, örömmel támogatják), meg némi állami akarat, hogy lemondjanak az általuk fenntarthatatlan infrastruktúráról. De ha eladni akarják, az nem megy. Ingyen oda kell adni, mert holnap nem lesz mit...

Ajánlom még: http://totalcar.hu/tesztek/haszon/hajtany/

A külön jelölt kivételével a képek és az alanti videó a szerző felvételei.

45 komment

Címkék: közösségi közlekedés


2010.01.01. 13:00 Jermann Kálmán

Abszolút ingyencirkusz

Bárki találta fel a Szilveszter-Újév fordulóján tartott, spontán összejövetelnek tűnő népünnepélyt, zseni volt. 

Egy olyan méretű lángelme, mint egykoron Lord Sandwich, aki rávette az embereket, hogy dupla kenyéradagot nyeljenek le szimpla feltéttel. De míg a jó angol arisztokratánk beérte a drágább összetevők felezésével, a szilveszteri nyílt színi mulatozás feltalálója a fő haszonélvezőnek, vagyis az emberek unalmától rettegő államnak gyakorlatilag semmilyen költséget nem szánt. A tűzoltók úgyis csak elgémberednek a laktanyában, ha semmi dolguk, ezért külön öröm, sőt, a pénzbe kerülő gyakorlásokkal szemben kifejezetten olcsó, hogy 64 helyre ki kellett vonulniuk Szilveszter éjén. Ugyanígy, a szeméthalmok eltakarítása is méltányos központi költség, külön apparátus nélkül megoldható. 

Közben az áldott, jó nép a saját pénzéből, magának teremt jó hangulatot (tekintélyes adótartalmú szesszel, naná), egyénileg gondoskodik a gyülekezési helyekre való eljutásról és az önszórakoztatásról, bőséges mennyiségű hangkeltő és pirotechnikai eszköz megvásárlásával. Mi, kicsit korosabbak jól emlékszünk, pont ugyanígy volt annak idején a kommunizmus felé törekvő rendszerek kedvenc ünnepén, május elsején. Csak akkor ez az államnak rengeteg pénzébe került: egy értékes (virágillatú, serény) munkanapot kellett áldozni a munka ünnepére; méltó módon, sok vörös anyaggal elő kellett készíteni a Felvonulási teret; szállítmányozni a töméntelen embert; és persze illő technikai eszközzel (tankok, torpedónaszádok, vadászgépek stb.) mulattatni őket. Érvágás volt, nem is kicsi. 

Ezzel szemben a Szilveszter semmibe se kerül. Egy olyan telt házas sportmérkőzés, ahol minden kelléket megkap a nép, hogy extázisba kerüljön (büfé nyitva, konfetti, dudaárus jelen van, a pattogatott kukoricás és a görögtüzes feltöltötte készleteit), és a közönség úgy is tesz, mintha a gyepen ott izzadna a két csapat, a pálya szélén a taktikai utasítás betartásáért tördelné a kezét a két edző, a kispadon ülők feszülten várnák a jelet a bevetésre, a játékvezető pedig minden másodpercben emlékezne a hazai csapat ellen múltkor jogtalanul befújt büntetőre. Ezzel szemben egy fia labdaszedő sincs jelen, csak a lelátó zúg, tombol - a semmire.

Ez a mi Szilveszter esténk, Újév hajnalunk. Váljék egészségünkre!

A kép népszerűsítse a Gyöngyösi Állatkertet:

http://www.szorako-zoo.extra.hu/kezdolap.html

Szólj hozzá!

Címkék: címke nélkül


süti beállítások módosítása