HTML

Mobilitás

Sokáig skizofréniának gondoltam, hogy ugyanúgy érdekel a tömegeket mozgatni képes személyszállítás és a némelyek által önzésnek nevezett autózás-motorozás. Aztán nagy keservesen megtaláltam a közös hasznukat: mindkettő mozgékonnyá, azaz társadalmi vagy nemzetgazdasági szempontból hasznosabbá teszi az egyént. Ez tehát a két fő téma. No meg persze alkalomadtán eszembe jut más is; ha nem bírom benntartani, leírom azt is.

Friss topikok

2010.01.13. 13:27 Jermann Kálmán

Fizess, ha vasútbarát vagy!

Utólag elismerem, szégyellem magam, hogy számos írásommal akarva-akaratlanul népszerűsítem a vasutat. A magyart is, de mostantól szerencsére az ingyenreklámért még nekem van módom fizetni: pénzért méri a MÁV a fotósengedélyt.

Itt van leírva: http://www.mav.hu/szolgaltatasok/belepesifelvetelskeszitesiengedely.php

A visszajelzések alapján bizony packáznak a vasútbarátokkal vagy az alkalmi képek készítőivel, ha a peronon, a felüljárón vagy bárhol, ahol az utasforgalom előtt megnyitott területen fotóznak. Egy kis illusztráció, egy olyan gyakorlott, nem is éppen suhanc fotóstól, aki a járműtől távol, űrszelvényen kívül, senkinek a személyiségi jogait nem sértve, MÁV-os felhatalmazással a zsebében készítette képeit:

- Belsőbárándon nyílt vonalon haladó Bz ablakából a motorvezető: "ha meglátom a képeteket a neten, megkereslek benneteket, és kitekerem a nyakatokat!"
- ugyanaznap Somogymeggyes táján fiatal kalauznő: "Addig nem indulunk el, amíg a fotózást abba nem hagyják!"
- Középrigóc, MD vezetőállásáról éktelen üvöltés, ugyanezzel a tartalommal. Öt percig állt, és a forgalmistával üvöltött tovább, hogy az miért engedi a fotózást;
- Füzesgyarmat, forgalmista: "Azonnal abbahagyni, bent ülnek az autóban, amíg jön a rendőr, már intézkedtem";
- Rákospalota, kalauz: "Ha meglátom az interneten a képet, kitaposom a beledet!"
- Konyári Sóstófürdő: Hosszú kürt, ablakból integetés, obszcén ujjmutogatás a mozdonyvezető részéről.

Persze eddig is pecsétes papír kellett mindehhez, de mostantól évi 1 250,- forintot csippent érte az Államvasút. Az, amelyik messze nem szívességből szállít minket, és tetemes közpénzzel támogatjuk létét. 

Vagy végül is elvárható, hogy ennyit kipengessünk, ha már vagyunk annyira elvakultak, hogy épp a magyar vasutat akarjuk megörökíteni?

Ez még ingyen készült. Szerencsére már nem működik a bugaci kisvasút, és rég lejárt a "Kispöfögő" vizsgája is - így nem érezni az ellenállhatatlan késztetést a megörökítésére

21 komment

Címkék: közösségi közlekedés


2010.01.13. 08:00 Jermann Kálmán

Aránytalan teherviselés

Ismét egy téma, amiben megelőztek minket az utóbbi időben nálunknál igyekvőbb szlovákok: náluk már nem potyáznak potom díjakért a teherautók az autópályákon és a főutakon. Itthon leghamarabb 2013-ban gondolják bevezetni a megtett úttal arányos tarifákat; addig a kommunizmus elvei szerint mindannyian fizetjük a (sokszor túlsúlyos) teherautók által szétbarmolt utak költségét. Nemcsak a hazai fuvarozók után, de szinte grátisz felkínálva infrastruktúránkat a török, a moldáv, az ukrán és még ki tudja hány unión kívüli nehéz teherautónak.
Kamioncsapdában
 
Kezdjük rögtön a szállítók-szállítmányozók igen hihetőnek tűnő érvével: ha nekik többe kerül, akkor minden drágább lesz: a kenyér, a bontott csirke, a rágógumi, a gyógyszer, a led-tévé, a sífelszerelés, a golflabda: egyszerűen minden, amit nem helyben kinyert alapanyagból, szállítási költség nélkül feldolgozva és elfogyasztva készítenek. Ez kétségtelen tény, nincs miért tiltakoznunk.
 
Más kérdés, hogy ebben az esetben előfordulhat, hogy a megrendelők átgondolják a just in time rendszer múlhatatlan szükségességét, illetve azt, vajon tényleg indokolt-e ezer kilométereket kamionon szállíttatni az árut, amikor vasúton vagy hajóval is megtehetnék.
Jobbra, majd balra kanyarodva ott az alternatíva
 
De maradjunk az eredeti verziónál: az iskolatej, a sóletkonzerv, a mosópor és a többi fogyasztási cikk aligha jut el uszályokon vagy tehervonaton a végső rendeltetési helyére – nem beszélve arról, hogy ezeknél a tételeknél nem is úgy lenne olcsóbb a szállítás. Tehát a közúti fuvarozóknak igazuk van: a magasabb útdíj megjelenik a fogyasztói árban – nem is várhatjuk, hogy valaki kigazdálkodja helyettünk.
 
Igen ám, csak ezt a költséget ma is megfizetjük, mi, a vásárló és adózó polgárok. A hazai rendszerben nagyon magas arányú a különféle adónemekből gyűjtött állami bevétel és annak újraosztása. És az autópálya- és bármilyen útépítés, a hozzájuk kapcsolódó műtárgyak (hidak, felül- és aluljárók, alagutak stb.) ezeknek a fenntartása (kátyúzása, nyomvályúk megszüntetése, tervezett felújítása, teljes átépítése) is állami-önkormányzati feladat, központi költség.
 
Leegyszerűsítve: ma az a zalaegerszegi nyugdíj előtt álló kesztyűvarró bedolgozó, aki életében nem kóstolt még chipset, nem iszik kólát, nincs autója (és már nem is lesz), adójával hozzájárul a balmazújvárosi bekötőút felújításához, ahol pár évig simábban suhannak azok a teherautók, amelyek a fenti javakat juttatják el a kiskereskedőkhöz. Zalaegerszegi bedolgozónk joggal háborodik fel azon, hogy neki attól kell rettegnie, hogy a krónikus betegségét ki tudják-e kezelni a helyi kórházban, avagy a pénzhiány okán várólistára helyezése miatt meg sem éri a nyugdíjkort – eközben a teherautók által szétrombolt utakat újítják fel a címke nélküli befizetéseiből.
 
Különösen igaza van akkor, ha megkérdezi, a török/ukrán kamionkonvoj vajon miért ússza meg egyenként röhejes 2 760,- forintból a Röszke-Hegyeshalom ~340 km-ét? Osszuk el gyorsan, mennyit is fizetnek kilométerenként: 8,12 forintot. És szinte bizonyos, hogy semmi másra nem költenek nálunk: az üzemanyagot nem itt érdemes tankolniuk, megszállni nem fognak, és ha csak átrobognak az országon, az örömlányokat sem nehéz kikerülniük - bár ezek adójából sem sok felüljáró vagy óvoda épül.
 
Mielőtt bagatellizálná a tételt, hadd utaljak arra, csak az M0-s körgyűrűt hányszor kellett újraaszfaltozni a nem is olyan hosszú eddigi életciklusa alatt? És mit gondol, ebből milyen hányaddal vette ki a részét egy átlagos hétvégi személyautós, és mennyivel a török fuvaros? Ha a használati fokot és a költséget nézzük: a külföldi kamionos sokat rombolt és keveset fizetett, a magyar kocaautós keveset koptatott és sok adóforintjába került. És kerül mindaddig, míg ki nem lépünk ebből a hamis illúzióból, hogy a megtett úttal arányos díjfizetés drágítja az árakat.
 
Közvetlenül igen, de ha a tényleges használat költségét megfizeti a hazai és a külhoni kamionos, akkor már nem a nagy közös kasszából kell finanszírozni az utak fenntartását, netán újak építését. És a kasszában megmaradt összeget vagy más jóléti intézmény kaphatja, vagy ennyivel csökkenthetőek az adóterhek. Bekövetkezik az ideális állapot: a zalaegerszegi kesztyűs bedolgozó (aki nem iszik kólát, nem eszik zacskóba porciózott sült krumpliszeletet, sőt, nem is autózik sohasem) a jövőben nem járul hozzá a tőle távol fekvő település szétvert úthálózatának felújításához. A kommunizmus elvei sérülnek – de nem Kubában vagy Észak-Koreában élünk, tán csak nem akkora gond ez.
 
Szlovákiában nem vacakoltak: bevezették az elektronikus díjmegállapító rendszert, minden 3,5 tonnánál nehezebb teherautóra és az összes legalább 9 személyes buszra. És nem tréfáltak a tarifával sem: a legolcsóbb díj a legtisztább üzemű furgonokra nettó 0,063 euró, vagyis 275 Ft/euró árfolyamon 17,325 forint egy kilométerre – mindez főúton. Ha szerényen 50 ezres éves futásteljesítményt számolunk, ne is menjen fel a kisteher a kevés szlovák autópályára, és annak is csak a 60%-t tegye meg fizetős szakaszon, az éves útdíja (30 000*17,325=) 519 750 Ft + ÁFA. Nálunk? Az éves matricával bruttó 106 500,- Ft, és abban már korlátlan autópályás és főutas használat is benne foglaltatik.
 
Még egy példa: a mi török kamionosunk ugye megússza 2 760,- forintból az egy átkelést. Bezzeg ha itt is a szlovák summát fizetné, kicsit rosszabbul érezné magát: 340 km, színtiszta sztrádás használat, vegyünk egy modern öttengelyes járműszerelvényt, ez 0,189 euró lesz kilométerenként, az annyi mint 17 672,- Ft + ÁFA – tetszik parancsolni? Vagy inkább csak Kiskundorozsmáig menne, ahol várja a lakályos fekvőhelyes kocsi, az autóját meg a RoLa?
Amikor ártalmatlan fizetővendég a tranzitkamion: RoLa-szerelvényen Ferencvárosban
 
Minden hónap a költségeinket növeli, a bevételeink gyarapodása nélkül. Egyszerűen érthetetlen, hogy a saját előzetes tervezőink még mindig nem látják be: már a Kassa-Pozsony útra is érdemes átruccannia hozzánk a szlovák belföldi fuvarra induló teherautónak. Pedig a tranzit semmi jót nem hoz, csak környezetszennyezést, dugót és felújítandó utakat. Ne akarjunk tovább Európa jófiúja, avagy balekja lenni: mindenhol elfogadták és elfogadják az arányos teherviselést – ennél eurokonformabb intézkedésünk nem sok lehetne.
 
A témához tartozik:

http://www.cesmad.sk/page.php?kat=284

2 komment

Címkék: közösségi közlekedés egyéni közlekedés


2010.01.11. 14:00 Jermann Kálmán

Élményvonatot minden élményhez!

Tegnaptól Pécs Európa (egyik) kulturális fővárosa. Ennek apropóján a MÁV Nosztalgia Kft. különvonatot indított a megnyitási ceremóniára. Zsúfolásig megtelt; de miért nem megy minden hasonló eseményre ugyanilyen?
 
Alaptermészetünk szerint szeretjük könnyed, oldott állapotban átélni kedves élményeinket. Ebbe vastagon beletartozik a szeszes italok fogyasztása - és ha ezt elfogadjuk sokakra általános érvényű megállításként, akkor nem mindegy, hogy kell-e autót vezetni, vagy pedig épp ellenkezőleg, már az odaúton melegíthetünk a büfékocsiban, visszafelé pedig teljessé tehetjük a napot ugyanott.
 
Olyan sokfelé épült vaspálya. Tehát miért nincs szekszárdi vagy egri bortúra-vonat? A debreceni virágkarnevál vajon nem elég indok, hogy veterán vagonokkal utazzanak oda a fővárosból az érdeklődők? Busójárás Mohácson? Várjátékok Sümegen? Lepkefesztivál Somogyban? Szöcskeidomítás a Kiskunságban? Jetski-futam Délegyházán? Május 1. Dunaújvárosban? Roncsderbi a Diósgyőri Kohászati Üzemekben vagy Ózdon? Ezernyi értelmes és kevésbé értelmes ötlet lenne: utas pedig majd' mindre. Ön hová utazna nosztalgiavonattal?
 
A képek a 2010. január 10-i vonatút és a pécsi megnyitó fotóiból készült rövid válogatás. A hosszabb verzió az Indóház magazin honlapján megtekinthető.
 
 
Iránytábla, minden lényeges információ rajta van
 
 
Célvagon: ez az év (főleg) Pécsről szól
 
 
Ercsiben kis karbantartásra szorult a névadóra igyekvő Sopianae (a mozdony utáni első vagon, a magyar nosztalgiaszínekre festett osztrák kocsi)
 
 
Rezesbanda ugyan nem volt, de mintha most ért volna a vasút Pécsre, akkora tömeg ünnepelte vonatunkat
 
 
Veterán autók várták a veterán vagonokat
 
A leghosszabb beszédet nem a szokatlanul pártsemleges hangulatú politikusok, hanem (bejátszásról persze) Placido Domingo spanyol operaénekes, a „három tenor” egyike mondta. Angolul, de milyen szépen ejtette Pécs nevét magyarul
 
 
Középen a kampány arcának választott Demjén Ferenc - szomorú, hogy hirtelen nem akadt egy nemzetközileg ismertebb énekesünk, mondjuk Sebestyén Márta vagy Rost Andrea
 
 
A MÁV Nosztalgia Kft. szalonkocsija – a vonatok luxusa,abból a korból, amikor még más minőséget jelentett a vasút az utasnak
 
Méltó környezet - főleg éjfél után, amikor ingázóktól mentes a Nyugati
 
 

16 komment

Címkék: közösségi közlekedés


2010.01.08. 06:00 Jermann Kálmán

Dakarva-dakaratlanul

 

A maga nemében legendás autóversenyből mára végképp nem maradt más, mint pár autó- és motorgyártó marketingkeretének alapos megcsappantása. Nézni viszont dögunalom...

Amit a kommentátor fair playnek lát, az semmi más, egyszerű üzlet: a hátrébb álló márkatárs akkor is odaadja az ismertebbnek, az összetettben esélyesebbnek a kerekét a kietlen kősivatag kellős közepén, ha ezzel maga lecsúszik a számon tartott pozícióból. Persze neki sem kell ott vesznie (bár másnap iszonyatos balesetet szenvedett - ennyit a jók jutalmáról) a holdbéli tájon - jön a másik KTM-es, a még kutyaütőbb, és már adja is az alkatrészt...

Üzlet, mert ugyan hatalmas különbséggel az osztrák márka versenyzője vezet, de az mégis tűrhetetlen, hogy vicces kis 450-es motorokkal simán ott tud lenni az összetett második pozícióban egy feltörekvő, a Dakaron az utóbbi időben névtelen másik gyártó. Vagyis nem az számít, hogy minél több motorjuk beérjen, hanem hogy mindenáron minél jobb helyezéseket érjenek el - ennyit a megbízhatósági versenyről.

Az sem feltétlen közönségcsalogató, hogy az autósoknál egyetlen márka tökegyforma autói foglalják el a dobogót. A negyedik helyezett már reménytelen, órás hátrányban van, és még a felénél sem tart a parti. És akkora a hátvéd azonos autókból, hogy nem is jöhet közelebb.

Mondhatnánk, hogy ha ennyit költenek rá, joggal vezetnek. Ez ténykérdés, nem is mernék vitatkozni vele - ha közben nem vásárolták volna fel egy híján az összes épkézláb pilótát, nehogy véletlen valamely kisebb költségvetésű csapat azzal nyerjen, hogy a laposabb pénztárcát tehetséges sofőrrel pótolja.

Innentől sajnos a Dakar a Forma-1 legsötétebb, legunalmasabb korszakát hozza vissza az autósport másik, adottságai révén alapvetően érdekesebb ágazatába: biztosan az nyer, aki többet tesztelhet, nagyobb személyzetet tarthat, drágább pilótákat vehet. És ez sem baj, csak a nem nekik szurkolóknak vagy az elfogulatlan érdeklődőknek épp érdektelenné laposodik a műsor.

Az a műsor, amit itthon az Eurosport közvetít. Az a csatorna, amelyik technikai értelemben (stáb, szállítás, helikopterek stb.) gyaníthatóan erre az eseményre költi a legtöbbet. Akinek az egyébként tökéletes és ésszerű helyszínválasztás (ennyire lelketlen tájon a legelszántabb környezetvédő sem fekszik keresztbe a versenyző járművek előtt) brutális büntetés, a jókora időeltérés miatt.

Akik régen örömmel karoltak fel olyan különcöket, akik maguk építette buggykkal voltak versenyképesek - azok alternatívát ma ebben nem látnak, de legalábbis képernyőre nem engednek. Sablonos képek, napról napra ugyanazok az autók, érdektelen interjúk, dadogó, véramatőr magyar kommentátorok, pár percenként a bevételt generáló, de ami rosszabb, végtelen unalmas önreklámok: 45 perc kínszenvedés, szerencsére messze a főműsoridőn kívül.

Szomorú, hogy miközben épp a végét járó, a világ legérdektelenebb szappanoperájává silányuló F1-t (durva eszközökkel, igaz) sikerült pár fokozattal - legalább egy esztendőre - izgalmassá, újszerűvé varázsolni, a rendezőség az Eurosport asszisztálásával eltökélten küzd az unalom szinonímájává tenni a Dakart.

Egyetlen szerencsénk van, hogy más rájött, milyen is volt a Dakar, amíg önmaga végtelen profi karikatúrájává nem vált. Hajrá Bamako!

 

21 komment

Címkék: verseny egyéni közlekedés két keréken


2010.01.07. 08:00 Jermann Kálmán

Drága, de hasznos vasútfejlesztés

Még 2007-2008 fordulóján úgy tucatszor látogattam Padovába. Általában vonattal, és bármily perverz dolognak tűnik, megszerettem a Trenitalia szolgáltatásait. Nem a latinos lazaságot, ahogy működik, hanem a logikát, ami vezérli.
 
Az északon oly sűrű hálózatot, a természetesen kizárólagos ütemes menetrendet, a vonatok sokszínűségét, ami persze a viteldíjakban is megmutatkozik. Sőt, itt mutatkozik meg igazán: Padova-Mestre (29 km) személyvonattal 2,35 euró, Cisalpinóval 11,50. Nyilván alaposan megrostálja a közönséget, már nem ezen a kis távon, mert hülye, aki pár perc spórolásért ötszörös tarifát fizet. De nem is ezt akarom fejtegetni, hanem a pár perces időmegtakarításon van a hangsúly.
 
 Folyamatos és tetten érhető a modernizáció (egy dízel Minuetto - 130 km/h, ~170 fő - Venezia Santa Lucián)
 
Mestre, az olasz Velence elővárosa (mely jóval nagyobb magánál a szigetekből és lagúnákból álló mesevárosnál) Veneto tartomány legfontosabb vasúti csomópontja, észak-olasz viszonylatban is kiemelkedő szereppel bír. Csak Velencét négy sínpár éri el az itteni Szabadság-hídon keresztül, személyvonatokkal megkerülhetetlen a Milánó-Trieszt fővonalon, de az északi, Udinén keresztül Tarvisióba vezető szakaszt is derekasan kiszolgálja. Elővárosi vonatok, belföldi és nemzetközi gyorsok, IC/EC-k, az olasz nagysebességű vonat, az Alta Velocitá, és persze a sok Treno Notte, vagyis éjszakai járat: munkanapokon (ha el nem számoltam, és tavalyi adat szerint) 382 személyvonat érkezik és indul.
De nem gyűlölik a régit sem (egy ALn 668-as Bassano del Grappában - a sorozat 787 példányban készült, 1954-83 között, természetesen légkondicionált)
 
Ennek kicsi töredéke csak a trevisói és a bassanói irányokból érkező vagy oda induló szerelvény. Igen ám, csak közben keresztül-kasul kell vágniuk a teljes pályaudvaron. Ugyanis - mint említettük - Venezia Santa Lucia pályaudvarról négy, továbbá Padova felől újabb négy, Trieszt felől kettő, Trevisóból kettő, és ne feledjük a tengernek nevet adó Adria településről jövő egyvágányos szárnyvonalat, illetve a Castelfranco Venetón keresztül Bassanóig, vagy akár Trentóig járó vonatok sínjeit: vagyis összesen 14 sínpáron érkezhetnek Mestrébe a vonatok. Így teljesen természetes a szövevényes váltóhálózaton egymás akadályozása. Nem mellékesen Padovától idáig 190/220-as nagysebességű pályát építettek, az ezen közlekedő ETR-motorvonatoknak, vagy akár a 200-as tempóra képes mozdonyos szerelvényeknek sem mindegy, hol is találkozhatnak az első becsatlakozó vágánnyal.
Nekünk reményünk sincs ilyenre 
(előző színterv szerinti ETR 500-as vagyis az olasz vasút TGV-je: végsebessége 300 km/h)
 
Nos, mindezekért már hosszú hónapok óta megfigyelhető munkálatok folytak a Mestréből Padova felé vezető vonal mellett és felett. Mivel ilyet még nem láttam, először autóknak épülő felüljárónak képzeltem a teljesen sík terepen szokatlan építményt. Aztán utaznom kellett rajta, hogy rádöbbenjek, dehogyis. A hely hiányában északra már nem növelhető sínhálózatot kibővítve, az onnan mindig Venezia Santa Luciára, vagyis a Milánó-Trieszt vonalat keresztezve befutó bassanói és trevisói vonatok 2008. júniusától már nem zötyögnek angolváltók végtelen során. Hanem teljesen új nyomvonalon, egy hangfogó fallal körbefont autópálya-hídra emlékeztető műtárggyal átviszik őket a négy padovai sínpáron, majd egy új állomást, Spineát érintve érik el az régi szakaszokat, és mennek tovább a maguk útján.
Fotó a felüljárón áthaladó vonatból: alant a 4 vágány, amit korábban szintben keresztezett
 
Mit nyertek vele? Úgy két kilométerrel beljebb került a nyugat felől érkező vonatok első keresztező akadálya. Tovább tarthat a bátor suhanás a gyors vonatokkal. Sokkal kevesebb szerelvény torlódik fel Mestre északnyugati kijáratánál. Apró dolgoknak látszanak, és rengeteg pénzt kellett elverni rá, például két vadonatúj peron is épült Mestrében. Csak előre látnak: Olaszországban, főleg itt az északi régióban, óriási perspektívája van a vonatközlekedésnek.
 
Sőt, ez az egyetlen megoldás a kiemelkedő mobilitással bíró taljánoknak. A repülő kis távolságokra értelmetlen luxus, az autókat pedig nincs hová letenni, a belvárosok zárt zónák, a kisvárosokban pedig a tömegközlekedés sokkal szerényebb annál, hogy már a külterületen megfogják a gépjárműforgalmat. Marad a vasút. Vagyis dehogy marad, hanem egy ilyen viccesen rövid időtáv alatt, amióta van szerencsém látni, látványosan fejlődik. Tanulmányutat követelek az illetékeseknek Itáliába!
 
Itt ér véget a leggyorsabb részén 220-as pályaszakasz, mely Padovában kezdődik. A mára a két tulajdonos, az SBB és az FS által megszűnésre ítélt Cisalpino társaság CIS 155-ös járata ETR 470-esének vezetőfülkéjének dupla hajóablakán és a Zürichtől idáig szép mennyiségű rovart begyűjtő szélvédőjén keresztül is jól látszik balra az engedélyezett sebesség, jobbra a zöld zajvédő fallal takart új pálya

Szólj hozzá!

Címkék: itália közösségi közlekedés


süti beállítások módosítása