Amikor mi nem is vagyunk svájciak: nem szeretjük a pontosságot, nem adunk a környezetünkre, nem kíméljük a természeti kincseinket, nem rajongunk a turistákért.

Hülyesvájci így torlaszol keskeny utcát

Igen, ezek az indokok, amiért dehogy kell nekünk az egyébként is a ronda hegyeik közé zárt, soknyelvűségükben nyilván identitástalan helvétek hülye, pontosságmániás kedvenc közlekedési eszköze. Tökéletesen megfelel nekünk az egykor dicső saját gyártásunk silány maradékából és mindenféle, korábban a magyar ipar nyomába sem érő országokból importált autóbuszpark.

Az autóbusz jó: egy településen annyi helyen áll meg, ahol csak igény mutatkozik rá. Egyszer nyilván a falu alvégén; aztán a régi (bezárt) kisiskolánál; az (egykori) vasútállomáson; a községházánál; (ha nem ott van) a kocsmánál; a vasboltnál; a közértnél; a szomszéd tanyacsoportba vezető út elágazásánál; végül a felvégen. Tehát mindenhol, ahol van le- és felszálló. Igény szerinti kiszolgálás a kényelmes közönségnek.

Hogy mindeközben kissé lassú? Nem baj, az idő a legolcsóbb. Majd beér, mit idegeskedjünk, úgyis állni fog a bevezetőn egy félórácskát: nyolcra járunk, ötkor kelünk, ötkor végzünk, Barátok köztre hazaérünk. A vonat sem gyorsabb, a százéves faaljzatban a régi csavar valahogy összeaszott, mert tartani már nem tud. Emiatt hússzal-harminccal imbolygott rajt' az újkorában is kínosan vacak mellékvonali motorkocsi. Ami büdös, télen hideg, nyáron meleg - pfuj, milyen rossz volt, amikor még ezzel kellett járni a melóba.

Ezzel járni förtelem volt

Csak azt nem tudjuk, azok az ostoba svájciak miért ragaszkodnak még mindig a vasútjukhoz? Aminek a megállója (a falubeli egyetlen, sőt, nem is cikázik balra-jobbra a vonal, ahogy a busz tudna, vagyis nem is jut mindenkinek) micsoda istentelen messze van a lakhelyünktől. És mit látunk az ott készült filmeken? Az idióták beülnek a kocsiba - hogy elmenjenek az állomásig! Ezek tényleg elmebetegek: ha már elővették a garázsból, miért indulnak a sínek felé, amikor kényelmes melegben és kellemes magányban egyenesen a munkahelyük felé vehetnék az irányt... Sőt, ennél messzebbre mennek: kibicikliznek az állomásra, és ott is hagyják a kétkerekűt - micsoda önteltség, micsoda máz!

Ezek smucigok, mert bár lenne miből, ezen is spórolnak. A képmutatók. Jönnének ide egyszer, meglátnák, hogy mire vezetne a nagyképűségük. A hülye fűgyűjtögetők, az ingyen havat drágán eladók. Majd rájönnének, ha ott másoktól harácsolt pénzből meg is építették azokat a böszme viaduktokat, alagutakat, itt semmi helye nem lenne a vasútépítő mániájuknak. Dehogy rontanák el a szép alföldi rónaság tájképét a felsővezeték tartóoszlopaival.

Ezt így kell: széles sugárutat ne csúfítson sín!

Nálunk végre rájöttek, hogy ideje bezárni minél többet a szánalmasan csattogó mellékvonalakból. Ne is hagyjuk, hogy megfertőzzön minket a szerencsétlen svájciak betegsége, legyen elég, hogy már osztrákok is ugyanazt művelik: a vonatot favorizálják, és az állomási parkolókban tárolják napközben a gépjárműjüket, nyáron - horribile dictu - a kerékpárt. Az sem lenne szerencsés, ha mindenféle gyanúsan csengő, idegen nevű cégek szállnák meg a magyar tömegközlekedést - hát még ezt is ki kéne árusítani? Legyen nekik elég, amit megszereztek!

Ez a múló divat minket szerencsére elkerült: óriásparkoló a vasátállomás mellett, valahol Észak-Itáliában