HTML

Mobilitás

Sokáig skizofréniának gondoltam, hogy ugyanúgy érdekel a tömegeket mozgatni képes személyszállítás és a némelyek által önzésnek nevezett autózás-motorozás. Aztán nagy keservesen megtaláltam a közös hasznukat: mindkettő mozgékonnyá, azaz társadalmi vagy nemzetgazdasági szempontból hasznosabbá teszi az egyént. Ez tehát a két fő téma. No meg persze alkalomadtán eszembe jut más is; ha nem bírom benntartani, leírom azt is.

Friss topikok

2010.05.15. 12:00 Jermann Kálmán

Nyolcvanhat kép a Székely gyorsról

Az első Székely gyors útja, a Keletitől a Keletiig, képekben. Négy nap fotónaplója, kívülről, amikor állt a vonat, a személykocsik ablakából és a vezetőállásból, amikor haladt.

A két évvel ezelőtti első indóházas útról a hazatérés éjszakáján, azon melegében válogattam össze azt a sorozatot, amelyet most ismét megjelentet az Indóház Online.

Itt keresse: Keletitől Keletiig - a Székely gyors 2008-ban.

Szólj hozzá!

Címkék: archívum közösségi közlekedés indóház


2010.04.26. 14:00 Jermann Kálmán

Kit-egylet 2.

Az építőkészletes anyag folytatásában a sínaláverő készre szerelését mutatom be. A leglényegesebb információ azonban hangozzon el előre: ez még a platós pályafenntartónál is olcsóbb, 3 000,- forintba került – újonnan, üzletből, nem akciós készletről.
 
 Míg az UDJ-hez az egyoldalas alkatrészjegyzék elegendőnek bizonyult, az aláverőhöz részletes összeépítési jegyzék dukál. Ránézve a sok apró biszbaszra, indokolt a magyarázat
 
A két panorámafülke „beüvegezésével” és az érdemi munkát végző ágyazat- és sínegyengető egység összeállításával kezdtem
 
A forgóvázak és az önhordó felépítmény között e fémlemez-utánzatok találhatók. Rajtuk a gép vezetőjének és kezelőjének kényelmes karosszékei
 
Helyükön a talpfák alá bazaltot gyömöszölő karmok és a síneket egyenesben tartó görgők. Mivel az egység nem emelhető, így néhol (toldásoknál) leér a sínkoronáig – a későbbi siklások biztosítottnak látszanak, ezzel munkát adva a darus mentőszerelvénynek
 
Létrák, lámpák, hiraulikacsövek kürt, hangtompító-rendszer – mi maradt le?
 
Csak a másiknál is alkalmazott rugós ütközők. Bár elsőre bonyolultnak tűnik, ehhez kellett a kevesebb idő: röpke fél óra alatt összedobható
 
A sínaláverőt ezért az árért egyetlen apró felirat sem illeti meg. A súlya is kicsi, és persze se motorja, se súlyos működési hangja sincs. Biztosan van olyan, aki keveselli a szolgáltatásait, de nekem az állomástól legtávolabbi, gaz felverte vágányon így is megfelel, egy szerelvénybe sorozva a nagy és a kis daruval, pár pőrekocsival (rajtuk az új sínszálak), önürítős kőszállítóval. Mi kéne még hozzá? Egy csinos sárga kísérőkocsi, ahová behúzódhatnak aludni pályamunkásaink. Egyelőre ilyet nem láttam, csak készre szerelve – pedig a fentiek után gyerekjáték lenne építőszettből összerakni.
 
Funkciót nyer a rikító sárga színe miatt csak pályafenntartós szerelvényre való mozdony
 

Mucsi Barnabás, az Indóház főmunkatársának kiegészítése a fentiekhez:
1. az építőkészlettel sok gyártó próbálkozott, és próbálkozik ma is, zömében kisszériások, de akadnak ilyenek a nagyok között is (pl Roco);
2. az építőkészlettel az átlag vasútmodellezőnek a több baja is van, pl.:
- nincs doboza az összerakott modellnek
- többnyire anyagában színezettek, aminek hatása messze nem olyan, mint a gyárilag kész modellnek
- általában nincs olyan felszereltsége, mint egy gyári modellnek (ritka kivételek vannak)
3. a gyárak (európaiak) sem szeretik, mert:
- nem kelendő
- ha festett és feliratozott, akkor a ráfordított munkaóra nem sokkal kevesebb, mint komplett, kész modellel
- drága és igényes modellek ritkán születnek belőle, emiatt akkora kereslet nincs irántuk.
 
Egészen más a helyzet az Újvilágban, ahol a modellipar komoly szegmense erre épül. Nem csak azért, mert ott barkácsolókedvűbbek az emberek, hanem azért is, mert egy nagy piacról ugyanakkora százalék nagyobb keresletet jelent.
Valamint hozzájárul az amerikai vasút uniformizáltsága, amit lényegesen könnyebb így lekövetni. Számos olyan jármű van az ottani vasutakon, ami hasonlít az itt bemutatott PFT-s járgányhoz. Egyszerű, kevés elemből összeállítható, bátran készülhet anyagában színezett műanyagból és mivel ősidők óta a szinte ingyenes ázsiai munkaerővel dolgoztatnak, ezért nem jelent problémát szétválasztani az összeszerelt és külön kitben árult modelleket, és ekképpen a csomagolás költsége sem komoly gond. Egy példa.
 
Egyébként érdekes, hogy mozdonyt, vagy jól kidolgozott, részletgazdag és sok elemből álló, bonyolult, festett modellt nem nagyon szokás így árusítani, sem itt, sem odaát. Az persze más kérdés, hogy odaát szinte bármilyen mozdonyt összeállíthatunk, mert minden egyes alkatrész könnyen és relatíve olcsón hozzáférhető.
 
 

18 komment

Címkék: modellvasút utazás a vasútmodelljeim körül


2010.04.25. 08:00 Jermann Kálmán

Kit-egylet

Mást sem hallani a vasútmodellezőktől, csak a sopánkodást: „iszonyúan felmentek az árak, nem tudunk megvenni szinte semmit”. Erre tromfolnak a gyártók: „olyan kicsi a vásárlókedv, hogy ha nem emelünk árat, mindennek vége” Pedig az ördögi körből való kitörésre van recept: az építőkészlet.
 
Mi is a baj mostanság a vasútmodellezésben? Ha csökken a gyártási volumen, akkor az egy egységre jutó költségek emelkednek, így aztán egy spirálba kerülünk: a visszaeső kereslet eredménye a magasabb vételár, ez viszont újabb vevőket tántorít el a költekezéstől, ami újból csak lefelé tolja a bevételt, amit kompenzálni akar a gyártó az áremeléssel... Befejezhetetlen mondat, ahogy gerjeszti önmagát a probléma.
 
A világ különböző tájain eltérő szinten van jelen a gyári minőség apró alkatrészként való megvásárlásának lehetősége. A fenti bekezdés ellenére itt, Európában talán a legkevésbé: a készt szeretjük, még ha abban az összeszerelést végzők órabérét is ki kell fizetnünk. Nem kívánva a csoportos létszámleépítést a modellgyáraknak, mégis azt mondom, még mindig jobb, mint a teljes csőd. A mai modell bebizonyította kevéssé működőképes voltát, nem marad más, mint egy új struktúra bevezetése.
 
Aminek életrevalóságát két modell építésén keresztül mutatunk be, előre elárulva, hogy így harmadáron sikerült hozzájutni a vágyott járművekhez. Dicsérve a Bachmann életrevalóságát, és plusz örömhöz jutva a személyes bíbelődés által.
 
Hiba lenne azt állítani, hogy egy pályafenntartó szerelvény nélkülözhetetlen kiegészítője minden terepasztalnak. Nem kell jobban, mint a 3 négyzetméteres H0-s felületre a fordítókorong és a körfűtőház. Vagy a termetes templom a 4-5 házból álló településünkre. Esetleg hétkocsis Railjet a vicinálisnak is rövid állomásunkra.
 
De régóta tervezgettem az első nem NDK-s mozdonyomhoz (egy olcsón megvett Roco ex-V100-as) illő szerelvény vagy gépsor beszerzését. Egy ugyanolyan sárga vasúti daru és a gémet tartó pőrekocsija csatlakozott hozzá hamarosan, de ezzel nem értem be. A Liliput kínálatában szerepel a Plasser & Theurer egyik régebbi sínaláverője, a Duomatic 7/32-es (egy fotó az eredetiről), illetve egy platós teherautóra emlékeztető pályafenntartási jármű. Mindkettő önjáró a valóságban, és létezik motorizált modelljük is – akárhányszor elővettem a vásárlás tervét, mindig elment a kedvem az árukat látva. Nekem viszont bőven megfeleltek „butítva”, gördülő makettként: győzött a racionalitás.
 
Kezdjük a kisebb összeépítésével, hiszen ránézésre ez az UDJ (univerzális darus jármű) tűnik egyszerűbbnek.
 
 A 3 200,- forintért kapható egységcsomag tartalmaz minden szükséges elemet, nekünk csak modellragasztóról, éles késről és némi kézügyességről kell gondoskodnunk
 
 
Dupla alvázszerkezet: az egyik a kereket, a másik a felépítményt tartja. Utóbbira építjük rá a fülkét, miután összeszereltük azt
 
Következhet a különféle korlátok felragasztása, illetve a plató felhelyezése. Ezt az „alsó alváz” rögzíti majd
 
Miután felpattintottuk a kardánimitációkat, jöhet az „összeházasítás”
 
Az első gördülőpróba után a maradék pár apróságot rögzítsük a helyére, és el is készült az univerzális darus jármű modellje. Ha nagyobbak az igényeink, a lámpákat is kifesthetjük, továbbá kissé természetellenes a hibátlan és egységes sárga fényezés, antikolással közelíthetünk a valósághoz
 
Elképesztő luxus a tetszetős rugós ütköző, ezzel szemben a fényes fémöntvény ömlesztett rakományra ráfér az átfestés
 
A vételárba belefért némi feliratozás is. A csálé lámpatartót ígérem, megigazítom
 
 
A folytatásban a sínaláverő készre szerelését mutatom be. A leglényegesebb információ azonban hangozzon el előre: az még a platós pályafenntartónál is olcsóbb, 3 000,- forintba került – újonnan, üzletből, nem akciós készletről.
 

14 komment

Címkék: modellvasút utazás a vasútmodelljeim körül


2010.04.21. 18:30 Jermann Kálmán

A keletnémet autógyártás feltámadása

Ne valamely szánalmas DDR-es csotrogány szükségtelen reinkarnációjára gondoljunk: Porsche-gyárlátogatásban és tesztvezetésben volt részem - Lipcsében.
 
Eltérő hajtásképlet, eltérő elképzelés a teljesítmény maximalizálásáról, eltérő célpiac
 
Az írás a vezess.hu-n jelent meg, ha van kedve megismerni a hipermodern gyárat és az izgalmas tesztpályát, vagy csak úgy elnézegetne pár Porschét, kattintson
 
Egyébiránt főállású munkahelyem márkájának importőre volt kedves meghívni a különleges mulatságra. Magam az autós oda- és visszautat választottam, több okból is.
Egyfelől kicsit körül akartam nézni - csak úgy, menetközben - Szászországban. A cseh és a bajor határhoz közel nem éppen alpesi, de kellemes hegyes-dombos vidék váltakozik, és a mi, Alföldünkhöz szokott szemünk tán könnyebben megbarátkozik ezekkel a szelíd bércekkel.
Másodjára sem a régi 9000-essel, se a 7 hónapja birtokolt 9-5-össel nem jártam még külföldön. Főleg nem szinte végig autópályán, ahol a városban 12-13 literes fogyasztással keserítő 2,3t 8,5-ös átlaggal beérte - mindezt 130-150 km/h közötti utazótempóval.
Harmadjára, túl kötött lett volna a program repülővel, késői első estés érkezéssel, másnap korai keléssel a feszített egész napos program miatt, aztán harmadnap legkésőbb kora délutáni távozással Lipcséből. Ráadásul átszállással, vagyis rohangálással különféle reptereken.
 
Kipróbáltam azt is, vajon melyik megoldás a jobb: ha nyugodt, egyenletes, de tempós haladást részesítjük előnyben, vagy ha a rövidebb és olcsóbb (azért nagyrészt autópályás) útvonalat választjuk. Konkrétan: odafelé a Budapest-Bécs-Linz-Regensburg-(Plauen)-Lipcse szakaszt jártam be, hazafelé pedig a Lipcse-Drezda-Prága-Brno-Pozsony-Budapest vonalat követtem. Nekem az első vált be: noha közel 200 kilométerrel hosszabb, a végig sztrádán haladás kíméli az autót és a sofőr idegrendszerét. Visszaúton viszont nincs még gyorsforgalmi út bő 30 kilométeren, persze a cseh hegyek között, és (az ex-szocialista országok székhelyei előtt példaként emlegetett, a turisták mennyisége alapján legsikeresebb főváros) Prágában még nem sikerült elkerülő körgyűrűt építeni. 
 
Tülekedés a keleti autópályára. Negyedórával később épp ugyanitt álltam, ekkor döntöttem a kerülőút mellett
 
Nagyjából semmilyet, olyan félkész M0-suk sincs, mint nekünk. Helyette a külvárosokat összekötő, szintbeli kereszteződésekkel megtűzdelt, néhol autóútra emlékeztető, de leginkább sima kétszer kétsávos szakaszokon gondolják elvinni az óriási tranzitforgalmat. Mondhatom, abszolút sikertelenül: nekem este hatkor másfél óra kellett az átkeléshez, úgy, hogy a végén kínomban már kerülőutat választottam. Szóval elhiszem, hogy pompás Prága tömegközlekedése, de addig ne nevezzük követendő példának a cseh fővárost, amíg a körgyűrűn spórolnak.
 
Tehát a magam részéről legközelebb biztos újra a hosszabb, de nyugalmasabb útvonalat választom. A Saab is ezt szeretné: kifelé 8,5, hazaúton 9 literes átlagot produkált. Utóbbi magyarázata egyértelműen a hegyi szerpentines és a prágai araszolós szakasz, hiszen a sztrádán ugyanannyival suhantam.
 
Ja, persze aligha megyek sokszor Lipcsébe. Nincs miért: nem szép. Ronda lakótelepek között egy falatnyi belváros, amit itt-ott szocreál stílusú épületek éktelenítenek. Iparváros a javából, lerobbant részekkel, sok feladattal a nyugatabb-német hasonló méretű települések utoléréséhez.
 
Lipcsei kép: a régi városháza, mögötte egy panelépület

Szólj hozzá!

Címkék: verseny saab egyéni közlekedés


2010.04.12. 12:00 Jermann Kálmán

Terep(asztal)szemlén Plauenben

Azt hiszem, lenne olyan, aki ezt mániának hívná: a tervek szerint hamarosan épülő H0-s terepasztalom témájaként válaszott szászországi kisváros legnagyobb vasútállomását élőben szemléltem meg, a fantáziát a valósághoz közelíteni.
 
Ugye, milyen szédítően izgalmas, ahogy a fővonal és a délre kiágazó mellékvonal összefut a város közepén?
 
Plauen vonatközlekedése nagyjából megmutatja a különbséget a német és a magyar vasútépítési elszántság között. Ha balszerencséjére hazánkba vetődött volna Vogtland „fővárosa”, legjobb esetben is valamelyik külvárosát távolról érinti az addig elvitt egyvágányos mellékvonal. Vagy fordítva: képzelje el Szekszárdot, amelyet a kétvágányos Budapest-Bátaszék-Pécs villamosított fővonal keresztülszeli, de természetesen nem kerüli el a Nagy Déli Körvasút, a Sopron-Szombathely-Zalaegerszeg-Kaposvár-Szeged-Békéscsaba-Debrecen-Nyíregyháza összeköttetés sem. Ugye, micsoda őrültség? Nem nagyobb, mint amit Plauenben találunk.
 
Még egy térkép, ugyanaz messzebbről:
1. a kép két felső sarkában, Mehltheuer és Jocketa között fut a kétvágányos fővonal, ami kitérőt tesz Plauenbe
2. balra lent látjuk Kürbitzet, ahol az Adorf felől érkező vonal kettéágazik a Plauen oberer Bf-re és a Gerába tartó szakaszokra
3. az U-alakú Hof-Lipcse vonal minket érdeklő részétől jobbra látjuk a Gera felé haladó sínpárt, és Jocketa előtt találkoznak újra, immáron 68 méter szintkülönbséggel, Európa egyik leglátványosabb viaduktjánál, az Elstertalbrückénél
 
Nyilván nem öncélú a közvetlen környék vasúthálózatának kialakítása. A hosszú természetes határvonalként húzódó Türingiai-erdő – Frank-erdő - Fichtel-hegység – Érchegység vonulatát átugrani könnyebb, mint megkerülni. Erősen indokolt is, hiszen Münchenből Lipcse, Drezda vagy Berlin e bércek között érhető el legegyszerűbben. És ne feledjük, a XIX. században épültek arrafelé a vonalak, amikor még nem a 200-300 km/h-val közlekedik, ezért aztán az asztallap-simaságú pályákat igényel a személyforgalom. Így aztán a müncheni vagy a nürnbergi és velük szemben a lipcsei és drezdai forgalom izgalmas alagutakkal, kanyargós vonalvezetéssel szeli át a dombos-hegyes tájat.
 
Az állomásépület egyszerűen visszataszító, egy modern, de kevésbé ijesztő társával pótolom asztalomon. Érdekessége egyébként a keskeny nyomközű villamos-végállomás; sajnos azt modellezve még zsúfoltabb lenne az 5 négyzetméternyi felület
 
A modellezőket állandóan színes sorházak beépítésére késztette a túl szerény kínálat. Nos, azok a klasszicista épületek tényleg léteznek Némethon minden részén, úgyhogy nekem is lesz egy pár darab (a kép Plauen alsónál - unterer Bf - készült)
 
Ha terepasztal, nálam a korábbi DR-s gyűjtemény miatt mindenképp Németország jöhetett szóba. Legkésőbb 1991 lehet a megidézett korszak, amikor még nemcsak önálló az ex-NDK vasútja, de a régi számozás szerint tartják nyilván a mozdonyokat. És legyen közel a nyugatnémet határhoz, hogy természetes módon találkozhassanak a két társaság vonatai. Eredetileg a nyugati oldalon Hof városkát néztem ki, de túl egyszerűnek tűnt az elrendezése. Aztán rábukkantam az ideálisan keszekusza vágányvezetésű Plauenre, és onnan nem volt visszaút.
 
Ma már nincs DR, de a változatosságról nem kell lemondani. Fent a Vogtlandbahn (Arriva-tulajdonú) magántársaság szerelvényei (két Desiro, egyik a csehországi Chebbe, a másik Zwickauba indul hamarosan), lent a DB Regio Franken-Sachsen-Express nevű, 612-es billenőszekrényes motorvonatból kiállított gyorsvonata
 
A sok modern motorvonat mellett egy bónusz az NDK-s időkből: már távozóban voltam, lent az aluljáróban, amikor az óriási robaj hallatán felrohantam, és ezt találtam: egy Ludmilla (ex-DR 132) vágtázott át a negyediken, döbbenetesen hosszú konténerszállító kocsikból álló vonatával
 
Miért érdekes? Mert a Lipcse-Hof kétvágányos fővonal mindkét iránya északról, vagyis azonos égtáj felől (!) érkezik Plauen oberer Bahnhofhoz. Emiatt ívben fekszik, amihez egy girbegurba Y alakzatot formázva délről csatlakozik az Adorfon és Bad Brambachon keresztül Csehországba tartó mellékvonal. Csodás idea, értelmet nyer a dilikör, az önmagába visszatérő vágányzat. Vagyis még jobb lenne, ha nem csak 3,45 méter hosszúság állna rendelkezésemre, ugyanis ekkora területen lehetetlen a nyugati Y-elágazást modellezni. De a terepasztalépítés a kreativitás terepe, így aztán rajzoltam egy olyan vágányhálózatot, amit előtte még sosem láttam – és most sem, amikor ellátogattam Plauenbe.
 
A peron végig íves. Ma már persze fényjelzők szolgálnak, de én 1991-et karos rendszerűvel idézem meg
 
A dupla motor takarta körfűtőház kedves motívum lenne (főleg hogy a nyugati elágazás közepén fekszik), de helyigénye miatt le kell mondanom róla
 

Ennyit előzetesen: a hat átmenő vágány majdani csúcsforgalmáról minimum 23 szerelvény gondoskodik; ezek rég összegyűltek. Most a két rejtett szinttel együtt közel 100 méteres vágányhálózat és összesen 48 kitérő összegyűjtése folyik (bő fele áll már a rendelkezésemre – a gyűjtemény régebbi darabjai miatt 2,5 mm-es sínkorona-magasságú vágányokra van szükségem). Remélve, hogy nyárra ez is lezárul, onnantól indulhat az asztalosmunka. 

És a végén a saját vágányrajz: aki megfejti, melyik vonal hová vezet, megkapja a két rejtett pályaudvar tervét is :-)

A műholdképen az indokoltan megjelenítendő fordítókorongot és környékét látjuk; sajnos a vágányhálózattal így is erősen beépítettnek gondolom a területet, ezért elhagyom

8 komment

Címkék: közösségi közlekedés modellvasút utazás a vasútmodelljeim körül


süti beállítások módosítása